rekedt [1]
rekedt [1] [e-e v. ë-e] melléknév -en [e]
1. Olyan, aki, ami vhová v. vhol rekedt, megrekedt, s onnan nem tud elmozdulni, ill. onnan nem tud eljutni vhova. A sárban rekedt kocsi; a termen kívül rekedt közönség. A szerencsétlen asszony át akart menni a padlón, hogy a túlsó parton rekedt libáit visszahozza. (Mikszáth Kálmán) A toronytetőn rekedt janicsárokra repül a szurokkoszorú. (Gárdonyi Géza) Nagy fotőjök; a bőrhuzatnak s a cigarettának irodában rekedt finom szaga … (Gelléri Andor Endre)
2. (ritka, elavult) Olyan <levegő>, amely vhol megrekedt (2a), s ezért fülledt v. áporodott. Forró nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegője. (Petőfi Sándor) A lég még itt a víz felett is rekedt … kezde lenni. (Jókai Mór)
3. (ritka, elavult) Olyan, ami a külvilágtól vmilyen módon el van zárva, amihez nehéz hozzáférni; rejtett. Mint, ha rekedt zugbód hegyi pára följön …: Nyomúlnak előre a magyarok csendben. (Arany János) Mély föld alatt laktam. Az ólombányáknak rekedt odujában. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
