sajog
sajog tárgyatlan ige sajgott, sajogjon, (ritka, irodalmi nyelvben) sajg (csak 3. személyben)
1. <Rendsz. régebb ideje beteg v. sérült testrész, testtájék, ill. seb> zsibbadó, bizsergő, tompán fáj. Még mindig sajog a foga. Olyan érzés sajgott … a mellemben, mintha egy láthatatlan kéz véres foszlányokra tépte volna bennem a szívemet. (Gárdonyi Géza) Már begyógyultak a sebek és nem sajganak, mint testen az égés sebe, a legfájóbb fájás. (Móricz Zsigmond) || a. Kínzóan fáj, ég. Sajog a feje. Csak úgy sajog a gyomra az éhségtől. Ottan elállt [= megállt] a hős búsultan, balja sajogván A suhogó nyíltól, mely azt átfúrta könyökben. (Vörösmarty Mihály) || b. (irodalmi nyelvben) <Csapás, ütés által okozott seb v. a helye> fáj. Dárdacsapás sajgott fájdalmasan égve bokáin. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Lélek, szív, fájdalom> belső gyötrődést, emésztődést okozva elfojtottan v. leplezetten fáj. Sajog a → szíve vkiért, vmiért v. vmi miatt. Örűl a szivem és mégis sajog belé. (Arany János)
3. (tájszó, elavult) Csillog, ragyog. Sürög ami sűrű, sajog ami fényes. (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
