sanyarú
sanyarú melléknév -n v. -an, -bb
1. (népies, választékos) Igen szűkös, terhes, gyötrelmesen nyomasztó, nélkülözéssel, megpróbáltatással tele, örömtelen, keserves <helyzet, állapot>. Sanyarú betegség, böjt, élet fogság, gond, rabság, sors, számkivetés. Dalos Eszti … Fiatal még a mezei munkára; Sanyarú volt beleszokni: Napon égni, pirosodni. (Arany János) Sanyarú volt gyermekségem, Ifjuságom szomorú. (Gyulai Pál) || a. (népies, választékos) Ilyen élettel, állapottal együttjáró; nehéz, keserves, örömtelen, sivár. Sok epesztő gonddal, sanyarú munkával | Éli mostan Imre a földi világot. (Arany János) || b. (ritka, választékos) Szegényes, szűkös, vmely szükségletet alig kielégítő. Lénát az élet súlya, a sanyarú kenyér, a terhes munka, a paraszti élet öregítette meg. (Ambrus Zoltán) Ekkora nyomorúságban, mint a mienk, már az is vigasz, akármilyen sanyarú, ha szánni tudjuk egymást. (Móra Ferenc) || c. (ritka, bizalmas) Nehéz élete, szegénysége miatt besavanyodott, félszeg, kedvetlen <személy>. Sanyarú alak, pofa.
2. (népies, választékos) Nyomasztó, keserves, kínos <érzés>. Sanyarú lemondás. Sűrűn áll … a nép; De visz vesztednek sanyarú érzése közökbe [= közéjük]. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, régies) Önmagához és másokhoz szigorú <személy>, olyan, aki keménységével másokat is gyötör, sanyargat. Sokfélét akara gondos és sanyarú, de nem kegyetlen atyjának adni feleletül. (Vörösmarty Mihály)
sanyarúság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
