sebtén
sebtén e] határozószó sebten [e-ë v. e-e] sebtin (népies, irodalmi nyelvben)
Sebtében (1–2). Nagy sebtén. Sebten belép Dora. (Kemény Zsigmond) A földesurak mind futottak … sebtén összeszedett kincseikkel. (Jókai Mór) Sebten suhantunk, halk volt a hangunk. (Tóth Árpád)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
