sebzett
sebzett [e-ë] melléknév -en [e] (választékos)
1. <Olyan ember, állat>, akinek, amelynek a testén sebet ejtettek. A sebzett nyúl átugrott az árkon. A sebzett vad a rengetegben Kínjának hangot ad. (Tompa Mihály) Ezer huszár sebzett bika módjára ordít: rajta! (Krúdy Gyula) A sós vért nyaltam nyíllal sebzett homlokán. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <lélek, szív>, amelyet vki, vmi nagyon megbántott, megsértett. Sebzett szíve sokáig hordta a csapás nyomát. Enyhűlj, gyúgyulj meg e sziven, Oh sebzett hős, kedves hivem! (Gyulai Pál) || a. Halálra sebzett: a) olyan, aki, ami halálos testi sebet kapott. Balázs … egy halálra sebzett dámvad … szemrehányásával tekintett az alvó tábornokra. (Ambrus Zoltán); b) (átvitt értelemben, választékos) súlyosan, szinte gyógyíthatatlanul megbántott <lélek>. Halálra sebzett lelke ezt a bántalmat sohasem fogja kiheverni. Vajha a szegények és szerencsétlenek fohásza, kikkel annyi jót tettél …, enyhíthetné halálra sebzett lelkedet! (Gyulai Pál)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
