sejtés
sejtés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A sejti (1–2) igével kifejezett cselekvés, lelki folyamat; az a cselekvés, hogy vmit sejtenek; megérzés. A sejtés bizonytalansága; a dolog, a jövő, a veszély sejtése. Ebben a kérdésben sejtéssel nem sokra megyünk. || a. (átvitt értelemben) Látom fátyolodat, te sötét mély titku jövendő, És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e Fátyolon átlátok s attól, ami ott van alatta, Borzadok. (Petőfi Sándor) || b. Ennek az eredménye; sejtelem (1). Sejtések gyötrik. Sejtése beigazolódott, valóra vált. Merengve, ringva, bus sejtésen, Gondolsz magast, érezve mélyen. (Vajda János) Kemény alakjaiban … a tények világával lépten-nyomon összeszövődik a képzelem, a sejtések, a látományok világa. (Péterfy Jenő) Olykor, mégis, Lelkem rejtekén Valami büszke sejtés bujtogat. (Juhász Gyula)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
