simítás
simítás főnév -t, -ok, -a
1. A simít igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit (ki)simítanak; vminek simává tétele, elegyengetése. A deszka, a dohánylevelek, a lemez, a vakolat, a tapasztás simítása; laposra simítás. A fazekas mintázófával végzi el a simítást. || a. A simít igével kifejezett mozdulat, az a tény, hogy vki (meg- v. végig)simít vkit, vmit. Tenyerének simítása jól esett. Kezének simítását éreztem fejemen. || b. (tájszó) Vasalás (3–4).
2. (átvitt értelemben) Vmely munka, ill. szellemi alkotás végleges megformálásának művelete; csiszolás. → Utolsó simítás. Az utolsó simításokat végzi a képen. Kisebb simításokat hajt végre művén. Arany János a szerző beleegyezésével végzett simításokat Madách remekművén, Az ember tragédiáján.
3. (mezőgazdaság) Simítózás.
simítási.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
