simulékony
simulékony [i v. í] melléknév -an, -abb
1. (ritka) Olyan, ami könnyen, jól simul, tapad vmihez. Simulékony selyemruha. A finoman kikészített bőrök puhák és simulékonyak. || a. (irodalmi nyelvben) Hajlékony. Átölelte karjaival az odaliszk karcsú, simulékony derekét. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Alkalmazkodni tudó környezetének szokásaiba könnyen, hamar beilleszkedő. Simulékony modor, természet. Simulékony természetemnél fogva tudtam a néptömeg közé vegyülni. (Kemény Zsigmond) Kicsi termete és simulékony modora miatt… csak afféle pótemberszámba vették. (Herczeg Ferenc)
simulékonyság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
