susogó
susogó melléknév
1. (hangutánzó) Olyan, aki, ami susog (1–3, 5). A gyanúsításokat susogó vénasszony. S addig-addig bámult a susogó nádra, Nagy meleg könnycsepp ült szeme pillájára. (Arany János) Én már nem sokáig élek, kezdte az apja azon a rekedt, susogó hangon, amellyel a mellbajosok beszélnek. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, nyelvtudomány) Susogó mássalhangzó: <kül. az orosz nyelvvel kapcsolatban> a nyelv hegye és a foghús elülső része között képzett mássalhangzók vmelyike, amelyek képzésekor a nyelvnek a hegyéhez közeli két széle szélesebb felületen érintkezik a foghússal, mint a megfelelő sziszegő mássalhangzóknál a fogakkal, a nyelv hátának csatornaszerű alakulása is szélesebb amannál. Az s, zs, cs, dzs susogó mássalhangzók.
susogós.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
