szánalmas
szánalmas melléknév -an, -abb
1. Szánalmat érdemlő, szánalomra méltó. Szánalmas állapotban van; szánalmas képet, látványt nyújt. Szánalmasan nyöszörgött. Szánalmas rongyokat Viselsz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az apjuk… észben is megfogyatkozott, szánalmas, totyogós öreg ember… (Kaffka Margit)
2. (rosszalló) Megjelenésével, szereplésével szánalmat keltő, igen csekély értékű, gyatra, gyenge <személy>. Szánalmas alak, előadó, koldus, művész, színész, szónok. || a. Szánalomra indítóan, szánalmat ébresztően gyenge (minőségű). Szánalmas alakítás, dadogás, szónoklat, vers. || b. Sajnálatosan csekély jelentőségű, értékű. Szánalmas teljesítmény, végeredmény. A szánalmas kis tanulság, | amit szereztem, annyi csak, | hogy: ember, rejtsd el magadat! (Szabó Lőrinc)
3. (ritka) Szánalmat kifejező. Kálmán szánalmas arccal tekinte Juliára. (Jókai Mór)
szánalmasság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
