szemlélő
szemlélő [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vmit, vkit szemlél. Az ellenség mozdulatait szemlélő járőr; az eget szemlélő hajós; a vadakat szemlélő vadász; a díszszázadot szemlélő parancsnok. || a. Olyan <cselekvés, magatartás>, amellyel szemlélnek vmit, vki(ke)t; szemlélést eláruló, kifejező. Szemlélő tekintet.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki az eseményeket, jelenségeket csak figyeli, nézi, esetleg véletlenül tanújuk, de ő maga nem vesz részt bennük. → Külső szemlélő. Tétlen szemlélő maradt a vitában. Csendes szemlélője volt az eseményeknek. Az elfogulatlan szemlélőt nem lehet megtéveszteni. A Héróknak [= héroszoknak] sírjok e csendes erdőbe Szent borzadást önt a néma szemlélőbe. (Csokonai Vitéz Mihály) Oly gonddal hajolt a… papírok fölé…, hogy a szemlélő bízvást azt hihette, hogy életének legfontosabb cikkét írta meg vala az író. (Krúdy Gyula) Mi gyerekek csak passzív szemlélői voltunk a dolgoknak. (Móricz Zsigmond)
2. (katonaság, 1945 előtt) A honvédelmi miniszter mellé beosztott és vmely fegyvernem felügyeletével megbízott tábornok. Gyalogsági, lovassági, tüzérségi szemlélő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
