szenvtelen
szenvtelen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb, [e] (választékos, néha kissé rosszalló)
Közönyösséget kifejező, semmi indulatot, érzelmet el nem áruló, érzéketlen <személy>. Szenvtelen ember. Szenvtelen csak a lovag marad. Szó nélkül… tovább rakosgatja kártyáját. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen személyre jellemző, rávalló <magatartás, megnyilatkozás, arckifejezés>. Szenvtelen beszéd, hang; szenvtelenül bámul. Az excellenciás úr…, rideg, szenvtelen arcát némán fordítá felénk. (Mikszáth Kálmán)
szenvtelenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
