szomorúság
szomorúság főnév -ot, -a, (népies) szomoruság
1. A szomorú (1–3) melléknévvel kifejezett állapot; vkinek, vminek ilyen volta. → Agg szomorúság; szomorúságában sírva fakad; szomorúságnak → ereszti a fejét; szomorúságot okoz vkinek; arca szomorúságot tükröz. Hasztalan leskődött ott az édes álom, Nem bírt általtörni a szomoruságon. (Arany János) S egyszerre | semmi se fáj, | hisz meghalt, | meg, a halál | és nincsen szomoruság | és boldog | lett a világ. (Szabó Lőrinc) || a. Ennek az állapotnak az emberi külsőn, kül. az arcon tükröződő jele, megnyilatkozása. Fájdalom, szomorúság látszott a finom, kedves arcon. (Krúdy Gyula)
2. Elszomorító esemény. Ez bizony nagy szomorúság! Sok szomorúság érte.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
