tagló
tagló főnév -t, -ja
1. Hosszú fanyélre erősített súlyos fejsze, amelynek hosszú éle s bunkóban v. hegyben végződő foka van. Csákányos, szeges tagló. A mészáros taglóval üti homlokon a vágómarhát. Ám Detre hős, mint egy bika, Ha taglót érez homloka. Megrendül a csapás miatt. (Arany János) Csak ültem ott kábultan…, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. (Gárdonyi Géza) Pista… úgy megtántorodott, mintha a mészáros taglóval vágja a bikát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Most jön a taglóval: most készül valami kellemetlen, meghökkentő, megsemmisítő érvvel, kijelentéssel, közléssel.
2. (irodalmi nyelvben, elavult) Hosszú nyelű csatabárd, dárdaheggyel v. horoggal a foka helyén. Konstantinápolynak ment Botond keletre, | S szörnyü taglójával kapuját betörte. (Petőfi Sándor) Kardja kiakasztva, rettenetes taglója jobb kezében. (Eötvös Károly)
taglós.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
