törvényhozó
törvényhozó melléknév és főnév
I. melléknév (jogtudomány, hivatalos) Olyan <testület, ill. ennek tagja>, amely ill. aki törvényalkotásra jogosult. Törvényhozó testület. Még az okos törvényhozó urak is… tudatlanok és babonások voltak. (Mikszáth Kálmán) || a. (jogtudomány, 1945 előtt) Törvényhozó hatalom: <a végrehajtó hatalomtól és az igazságszolgáltatástól való megkülönböztetésül,> a közhatalomnak az az ága, amelynek keretében az országgyűlés (az uralkodóval együtt) törvényeket alkot.
II. főnév (választékos)
1. A törvényhozás tagja; országgyűlési képviselő. A törvényhozók jogai és kötelességei. Összehívták a törvényhozókat. Úgy járt itt le s föl, mint egy álomkóros. Persze így illik egy leendő törvényhozóhoz, aki mindig nagy gondolatokba van elmélyedve. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Törvényhozó szerv, testület. [A királyi tanács az ország] törvényhozója [volt], amennyiben az vitatta meg s indítványozta a törvényeket. (Eötvös József)
3. (történettudomány) Uralkodó, aki törvényeket hoz. Felséges úr, magas törvényhozónk! (Vörösmarty Mihály)
törvényhozói.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
