tüzes
tüzes [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Lánggal égő, lángoló <tárgy>. Tüzes csóva, golyó, kanóc, szén. Tüzes karikán ugrik át. || a. (népies) <Szitkozódásokban:> Tüzes istennyila, mennykő: gyújtó villám. – Tán Dorkát érti, urambátyám! – Tüzes menykőt! Dorát értem. (Kemény Zsigmond) Hát odavaló ember kapitány uram? – Odavaló a tüzes istennyila, de nem én. (Mikszáth Kálmán) || b. Tüzes briliáns, drágakő: fényesen csillogó, ragyogó fényű b., d.
2. Izzó, izzított <tárgy>. Tüzes vasat → nyom vmire v. vkire; tüzes vassal éget vmit. Tüzes fogókkal összetépve, Félholtan dobták a szemétre. (Tompa Mihály) A szent hitvallók természete volt benne, akik… ragaszkodnak igazságukhoz, ha tüzes vasgerebenbe ültetik is őket. (Eötvös Károly) Pajtás, meghalt a vezérünk… [Dózsa György] Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, Mint az egekben az Isten. (Ady Endre) || a. Olyan <eszköz>, amiben v. amin tűz van, ill. szokott lenni. Tüzes fazék, kanál, serpenyő. Veszi a tűzhelyről a tüzes lapátot. (Arany János) || b. Tűzzel kevert, tűzhöz hasonló forróságú. Tüzes hamu, láva. Ne járja mezőn, temető van ott… Toronytetőkön nézvén nyughelyei: Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. (Tompa Mihály) || c. Égető, forró sugarakat árasztó <nap>. És már a tüzes nap az utólját futja. (Arany János) || d. Tűzhöz hasonló színt mutató. Tüzes felhő, kígyó.
3. Lázas, láztól égő, a szokottnál lényegesen magasabb hőmérsékletű <test, testrész; gyulladásos felület a testen>. Tüzes arc; tüzes daganat, fekély, kelés. Tüzes volt a teste a láztól. A homloka olyan tüzes volt, hogy szinte égette a kezemet. (Gárdonyi Géza) || a. <Erős ütés, csípés, szúrás következtében> forró tapintású és égő vörös színű. Tüzes folt. Az ostor ütése nyomán tüzes csík támadt a hátán. || b. <Szégyentől, izgalomtól, izgató szertől> piros és a szokottnál magasabb hőmérsékletű. A haragtól egészen tüzes lett az arca. Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordul, Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul. (Arany János)
4. Könnyen, gyorsan mozgó, eleven, könnyen ingerelhető <állat>. Tüzes csikó, paripa. Im tüzet ont egyre a tüzes mén lába. (Arany János) A négy tüzes csődör nyugtatanul rakosgatta szép karcsú lábait. (Mikszáth Kálmán) Tüzes két lovukon… nyomában voltak a huszonkét szpáhinak. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben) Könnyen szerelemre lobbanó, érzéki, hevesvérű <személy>. Tüzes menyecske; tüzes a vére: heves a v. Thamus… már indulna vissza. | Lent kocka várja, bor s tüzes Melissza. (Reviczky Gyula) Fiatal, tüzes leány voltam. (Krúdy Gyula)
6. (átvitt értelemben) Vmiért nagymértékben égő, lelkesedő lelkes <személy>. Tüzes ifjú. A magyar a lágy olasz és nehéz német között középen áll, férfiasabb az olasznál, tüzesebb a németnél. (Berzsenyi Dániel) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Tüzes pillantás, szónoklat; szeme tüzes lánggal lobog. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? (Petőfi Sándor) Kapva kapott Márton e tüzes beszéden. (Arany János) Az Ur Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben) Lángoló tekintetű <szem>. Nagyon megviselt volt,… szeme, máskor tüzes szeme lágy és bágyadt, mint a tehéné. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Olyan <személy>, aki éppen dohányzik. Szóljatok egy tüzes fiatalembernek, mert szeretnék rágyújtani, de nincs gyufám.
8. (átvitt értelemben, ritka, költői) Haragos, fellobbanó, indulatos <személy>. Bátya! tüzes voltam, mert marcona voltál. (Arany János)
9. (átvitt értelemben) Nagy szesztartalmú, erős izgató hatású <ital>. Csak igy élet ez az élet, Tüzes lyánnyal, tüzes borral. (Petőfi Sándor) Majd a tüzes bortól oly kedvre gyulának, | Mintha nem is torját ülnék Piroskának. (Arany János)
10. (átvitt értelemben, régies) Tüzes ördög: pusztító erő. Minden tüzes ördög népet, falat ont. (Arany János) A tüzes ördög ellen is mentek volna, ha Ocskay vezeté őket. (Jókai Mór)
tüzesség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
