üresfejű
üresfejű [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb Alacsony értelmi színvonalon álló, szellemi életet nem élő, műveletlen és gyak. léha <személy, akinek ez a jellege ellentétben áll vmely kedvező adottságával, pozíciójával v. feltűnést keltő magatartásával>. Üresfejű divatfi, ficsúr; üresfejű szépség; üresfejű törtetők; a régi világ üresfejű katonatisztjei, politikusai. Gúnyolódik Izidorával, mert szép és üresfejű. (Gyulai Pál) Írta a vidám … jeleneteket a hiú, pöffeszkedő, üresfejű … királyi tanácsosokról. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Ilyen személyre jellemző; vele kapcsolatos, tőle származó, lelki, szellemi ürességre valló <megnyilatkozás>. Üresfejű piszkolódást visszaverni semmi dicsőség. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] Üresfejű személy. Az üresfejűek rendszerint hangoskodók. Az üresfejűt nyíltan lerántja. (Reviczky Gyula)
üresfejűség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
