vesztett
vesztett [e-ë] melléknév -en [e]
1. Olyan <dolog>, amelyet vki v. vmely közösség elvesztett. Vesztett ütközet, remények. Csapatunk a vesztett pontokat tekintve második helyen áll. Vesztett csaták, csufos futások! Bár merre nézek, mást nem látok. (Petőfi Sándor) Gyászfátylon át játszik velem Vesztett ifjúság, szerelem! (Gyulai Pál) Vesztett örömök legszebb örömök! … (Juhász Gyula) A városokban ilyen időben ingre vetkőznek a kártyások …, s minden vesztett játszma után zsebkendővel törlik homlokukról az izzadságot. (Nagy Lajos)
2. (sz-ragos tárggyal) Olyan <személy, dolog>, aki, amely elvesztett vmit. Reményét vesztett ember; fiát vesztett anya; színét vesztett ruha. A türelmüket vesztett munkások sztrájkba léptek.
Szóösszetétel(ek): fejevesztett; fejvesztett; fékevesztett; kegyvesztett; párjavesztett; talajvesztett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
