világító
világító melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki (vmivel v. vhova) világít (2, a). A gyertyával világító asszony; a padon ülőkre világító suhanc.
2. Világosságot adó, terjesztő, ill. világításra való <anyag, eszköz, tárgy>. Világító berendezés; világító gáz: a kőszén száraz lepárlása útján keletkező gáz, amelynek lángja világításra és fűtésre használatos; világító gyertya, készülék, test, bója, röppentyű; gyengén világító lámpa. A világító golyók egy-egy kis lobbanatára [= lobbanására] elétárult a sátorok közeli sokasága. (Gárdonyi Géza) Világító szerszámok is kerültek a szomszédos helyiségekből. (Móricz Zsigmond)
3. Kivilágított, megvilágított, ill. fényt árasztó v. visszaverő. Világító reklám, szökőkút. Kunyhóm tetején bagoly virrasztott … Ült és világító szemével rám meredt. (Kuncz Aladár) || a. (állattan) A bőrben elszórtan levő mirigyeivel v. külön erre a célra való szervével (sötétben) világosságot terjésztő, fényt kisugárzó <állat>. Világító bogár: szentjánosbogár; világító halak, rákok, rovarok. || b. (építészet) Vmely épület belsejében kialakított és a tetőig nyitott, szűk <tér>, főleg a körülötte csoportosított mellékhelyiségek világítására és szellőzésére. Világító akna, udvar.
4. Világítással összefüggő, rá vonatkozó, vele kapcsolatos. Világító hatás, képesség.
II. főnév -t, -ja (népies, régies) Világításra alkalmas anyag, eszköz (pl. gyertya, petróleum, olaj). Minthogy a nagy fazék mellett még két egész szál gyertya volt, világítóban sem láttak szükséget. (Vas Gereben) Bevásároltam egy hétre való eleséget és világítót. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
