FÉL (2)
FÉL (2), fn. tt. fél-t v. felet, tb. felek. Személyragozva: felem, feled, fele stb. 1) Két egyenlő részre osztott egésznek egyik része. A kenyér felét megenni. Az esztendő felét betegágyban tölteni. Jószágának egyik felét elpazarolta, másik felét zálogba vetette. 2) Oldal, valamely testnek vagy dolognak egyik oldala. A háznak innenső vagy tulsó fele. A város egyik felét víz, a másikat erdő keríti. Egyik félen sár, másik félen homok. Több félről vizsgálni a tárgyat. 3) Párt, rész, szakadás, felekezet, egymás ellen élló peres személyek vagy testületek egyike. Tisztujításkor három félre szakadtak a rendek. Ő a mi, felünkhöz tartozik, a mi felünkön van. A peres feleket megegyeztetni. Kereső fél, keresett fél. Elitélt fél, feloldozott fél. 4) Társ, barát, valakinek vagy valaminek részén levő. Ügyfél am. ügytárs. Városfél, a régi kéziratokban am. polgártárs. Vőfél, a vő részén levő, a vőnek barátja. „Látjátok feleim, szömtökkel.” (Régi halotti beszéd). „Szeressed te feledet ment ten magadat.” Tatrosi codex. Keresztény feleim! 5) Ezen öszvetett szóban útfél, am. mellék. Úton, útfélen. „Egyebi esett az útfelen” (alia ceciderunt secus viam). „Kik az útfelen vadnak.” Tatrosi codex. C) Benmaradó raggal am. készülőben; vagy tökéletlenül, be nem végezve, nem teljesitve. Menő félben, bucszúzó félben, bukó félben, vesző félben lenni. Haló félben hozták haza a verekedésből. Eső, dülő félben van a ház, torony. Félben maradni, félben hagyni. Félben szakadt munka, terv. Félben szakasztani. A csufolódást legjobb hevenyében félben szakasztani. (Km.). Omló félben van, a székelyeknél am. közel van a szüléshez.
Rokon különösen a 4-ik értelemben a hellen πελας, (szomszéd; embertárs), sínai oll (propinquus), török éhl (házasfél; lakófél s öszvetételekben: iszlam- vagy iman-éhl am. hitfél, orthodoxus, ehliser am. törvényfél, azaz törvénytudó). V. ö. FÉL, (1) is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
