Germán mitologia,
Germán mitologia, egyrészt a germán népnek az emberi élet bizonyos jelenségeiről és a természet tüneményeiről alkotott vallásos és költői felfogása, vagyis mitoszainak összessége, másrészt az ezen mitoszokkal foglalkozó tudomány. G. (az első értelemben véve) magában foglalja a régi germánoknak a különféle szellemekről való hitét, szól a kisértetekről, lidércekről, valkyrjákról, fylgjákról, nornákról és boszorkányokról; továbbá az elfekről, törpékről és koboldokról, a démonokról és óriásokról. Mintegy a magasabbrendü szellemek körét teszik ezután az istenségek (l. Ázok). Ide tartozik végül a germánoknak a világ teremtéséről való vallásos felfogása (kosmogonia) és a halál utáni életről való képzetek összege is. A G.-nak mint mitosz-tudománynak forrásai a leleteken és feliratokon kivül a költői és prózai irodalom legrégibb emlékei. A német irodalom meglehetős szegény ilyenekben (merseburgi ráolvasások, l. o.), annál gazdagabb a skandináv irodalom. Bő mitologiai anyagot szolgáltatnak egyrészt a régi költők, a skaldok költeményei (az u. n. Edda-dalok, l. o.), másrészt prózai források, a sagák (l. o.). Tekintetbe veendők a római iróknak a germánok istentiszteletéről és vallásáról való feljegyzései is. A régi germán mitikus felfogás nyomait a kereszténység sem törülhette el egészen s igy a későbbi költői emlékek, mondák, főkép pedig a legujabb időkig élő népies hagyományok, babonák, szokások stb. is (kellő óvatossággal) fölhasználhatók.
A G.-nak, mint tudománynak tulajdonképeni megalapítója Grimm Jakab (l. o.) Deutsche Mythologie (1835) c. munkájával. Ő és követői (Wolf János Vilmos, Simrock Károly stb.) a germán vallásrendszer fölépítésénél főkép a skandináv emlékek (Snorra Edda) rendszerét tartották szem előtt. Grimm után mindinkább kitünt, hogy e felfogás nem helyes, hogy az istenek ama rendszere éppen nem volt közös a különféle germán törzseknél; mindinkább hangoztatták azt a véleményt, hogy legföljebb a mennyei isten (Tiwaz) vehető közös ős-germán istenségnek, s ennek jelzőiből váltak azután külön-külön istenségek az egyes germán törzseknél. E mellett mind fontosabbnak kezdték hirdetni az «alsóbbrendü» mitologia tanulmányozását. igy főkép a jelenkori néphagyományokból indul ki Schwartz V., mig sógora Kuhn Adalbert az összehasonlító mitologiának lett egyik megalapítója. Ez összehasonlító iránynak másik nevezetes képviselője Müller Miksa, aki a mitoszokat nyelvi metaforákból keletkeztette. Ismét más irányban művelte a G.-t Mannhardt Vilmos, főleg Tylor befolyása alatt. ő tévesnek tartja a összehasonlító mitologia irányát; a démonok kultuszát veszi kutatásai alapjául; e démonok közül elsőnek keletkezett szerinti a vegetáció démona, amelynek létére az ősember a növény növekedésének megfigyelésekor következett. Mannhardt követői közül legkiválóbb és legönállóbb Meyer Elard Hugó, aki a mitikus felfogás kezdetét a lélek továbbéletéről való hitben keresi, ebből fejlődött a levegő démonainak hite; később a csillagzatok hatottak kiválóan a képzeletre. A G. ujabb művelői között ismét más uton halad Laistner Lajos, aki minden mondát és mitoszt a maga hazájában keres fel és az ott mutatkozó természeti tüneményekből magyaráz ki. A G. ifjabb művelői közül említést érdemelnek még Mogk Ede és Kauffmann Frigyes. L. még Német mitologia és Skandináv mitologia.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
