János apostol

Full text search

János apostol: a 12 apostol között a legfiatalabb, evangélista. I. ~ az ősegyházban. Jeruzsálemben vezető szerepe volt, Pál az Egyh. „oszlopai” közé sorolta (Gal 2,9). Amikor Péter ap. meggyógyította a bénát, ~ ott volt vele (ApCsel 3,1–11), és a főtanács előtt is ketten álltak, s mindkettőjükről azt állapították meg, hogy „írástudatlan” és „tanulatlan” emberek, akik Krisztus követői (4,13.19). Az ap.-ok testülete Szamariába küldte őket, hogy imádsággal és kézrátétellel közvetítsék a Szentlelket (8,14–25). Ez annál szembetűnőbb, mivel a béna meggyógyításáról szóló beszámolóban nem töltött be önálló szerepet: Péter beszél és teszi a csodát. Ennek ellenére az ApCsel szerzője úgy érezte, hogy nem hagyhatja ~t említetlenül, és épp ez bizonyítja, hogy az ősegyh.-ban ~nak tekintélye volt. – II. A szinoptikusok közelebbi magyarázatot is adnak arra, hogy miért volt ~nak az ősegyh.-ban vezető szerepe. A meghívás tört.-ében, amelyet inkább az igazi tanítvány bemutatását célzó kérügma záró mozzanatának kell tekintenünk, semmint szigorú időrendhez igazodó beszámolónak, ~ és a bátyja, Jakab úgy szerepel, mint akit Jézus mindjárt Péter és András után hívott meg (Mt 4,21). Zebedeusnak voltak a fiai, aki tehetős halászember volt a Galileai-tónál (Mk 1,20) és minden bizonnyal apjuk mesterségét űzték. Az ap.-ok listáján Zebedeus fiai mindjárt Péter (és András) után következnek (vö. Mt 10,2–4); Jézus a ® Boanergesz melléknevet adta nekik (Mk 3,17). – Jézus nyilvános működése idején Zebedeus fiai az előtérben álló tanítványok közé tartoznak (különösen Márk evangélista szerint, aki a 12 ap. egymástól független nevelését külön hangsúlyozta): tanúi Jairus lánya feltámasztásának (5,37; Lk 8,51), Jézus színeváltozásának a hegyen (Mk 9,2; Mt 17,1; Lk 9,28) és halálfélelmének a Getszemáni kertben (Mk 14,33; Mt 26,37). S amilyen hevesek voltak (Lk 9,49.54), attól sem riadtak vissza, hogy közvetlenül v. anyjuk által (? Szalóme; vö. Mt 27,56; Mk 15,40) megkíséreljék biztosítani kiváltságos helyzetüket Isten országában is, ami a többi ap.-ban fölkeltette a féltékenységet (Mt 20,24; Mk 10,41). Azon, hogy 10,39b alapján csakugyan föltehető-e, hogy Zebedeus fiai a vértanúhalál elkerülése révén is különböztek a többi ap.-tól, lehet vitatkozni, de az bizonyos, hogy ez a hely nem használható föl érvül ~ korai halála mellett. – III. A 4. ev.-ban ~ nem szerepel név szerint, és a Zebedeus fiai megnevezés is csak egyszer fordul elő (Jn 21,4). Ugyanebben a f.-ben, amelyet későbbi kiegészítésnek tartanak, egyúttal a szerzőre is találunk utalást: „Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága” (21,24). Ez nem lehet más, mint „az a tanítvány, akit Jézus kedvelt” (21,20), és akiről elterjedt a hír, hogy nem hal meg (21,23); a hírt később vsz. helyesbítették (21,23b). 21,20: konkrétan is azonosítja azzal a tanítvánnyal „aki a vacsorán Jézus keblére hajolt és megkérdezte…” (vö. 13,23–25). Ez a tanítvány ott állt Jézus keresztje alatt és magához vette Jézus anyját (19,27 kk.), húsvét reggelén pedig még Péter előtt oda ért a sírhoz és meggyőződött róla, hogy üres (20,2). Az a kifejezés, hogy „a tanítvány, akit Jézus kedvelt” csak a 13. f.-től fordul elő, nyilván azért, mert ettől kezdve az ev.-ban Jézus egészen övéi köréhez fordult. Lehetséges, hogy a szeretett tanítvány az 1,37 által említett 2 tanítvány közül is azonosítható a közelebbről meg nem nevezettel, aki mellett a másik, András név szerint szerepel (1,40). Ez esetben elmondható, hogy a 4. ev. (és csak ez!) ~t Keresztelő János tanítványaként állítja elénk, akit maga Keresztelő János küldött Jézushoz (1,36 kk.); másfelől: ~ Júdeából követte Jézust Galileába (2,1.12). – A 4. ev. még „egy másik tanítvány”-t is említ, aki Simon Péterrel elkísérte az elfogott Jézust és aki ismerte a főpapot (18,15). Hogy ez a tanítvány ki volt, azt nem tudjuk. Talán Jézusnak egy jeruzsálemi követője (vö. 12,42). Minthogy Péterrel együtt szerepel, arra is gondolhatunk, hogy a kedvelt tanítvánnyal azonos (vö. 20,2–10; 13,23 kk.), ez azonban csak föltevés. De ki az a titokzatos tanítvány Jn szerint, akit Jézus kedvelt? A ~lal való azonosítás mellett szól, hogy Jézus legszűkebb köréhez tartozott és ott volt az utolsó vacsorán. A többi helyek nem szólnak komolyan ellene: a kereszt alatt állás és a sírhoz futás (Péterrel) külön hagyományra is visszavezethető. A Péterrel való szoros kapcsolatot az ApCsel is tanúsítja. S hogy Jn név szerint nem említi, arra az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a 4. ev. létrejöttében ~nak jelentős része volt. Végül az a fontos szerep, amelyet ~ az ap.-ok közt betöltött (a szinoptikusok szerint is), mindenképp amellett szól, hogy ~ban lássuk a kedvelt tanítványt. Ellenérvül a következőket szokták felhozni: ha ~nak személyesen is része volt a 4. ev. létrejöttében, akkor az „akit Jézus kedvelt” kifejezés nem vall valami nagy szerénységre. Ezenkívül: egy kitüntetett ap., aki az ev.-ban egész tekintélyét latba veti (vö. 19,35), miért rejtőzött volna el a kedvelt tanítvány névtelensége mögé? A Zebedeus fiai megnevezés (21,2) inkább szólhat az azonosítás ellen, hiszen megtöri a névtelenség elvét. De a többi ev. figyelembevételével valószínűbb, hogy „az a tanítvány, akit Jézus kedvelt” a „még két másik tanítvány” (21,2) kifejezés mögé rejtőzött (A. Kragerud). – Mivel bizonyos irodalomkritikai és hagyománytört.-i érvek az ellen szólnak, hogy a 4. ev.-ot szemtanúk írták, vannak exegéták, akik a kedvelt tanítványt szimbolikus alaknak tekintik: eszményi tanítvány (A. Jülicher), az ap.-i tanúságtétel eszményi megtestesítője (E. Käsemann), a pogánykereszténységnek mint a kereszténység tökéletes formájának megszemélyesítője (R. Bultmann) v. a jánosi prófétizmus jelképe, aki mintegy az ellentéte volt a tisztségviselőknek (Péter) a közösségben (A. Kragerud). Csakhogy ez a jelképes-közösségi (szimbolikus-kollektív) értelmezés aligha hozható összhangba az olyan egyértelműen személyes jellegű helyekkel, mint amilyen a 19,35; 21,24. Ha az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, jelképes alak volna, akkor Pétert is jelképes alaknak kellene tekinteni, akit a 20 bizonyos értelemben háttérbe szorít ~hoz képest (W. G. Kümmel). – A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a 4. ev.-ban a kedvelt tanítvány ~lal azonos. Hogy ezzel a 4. ev. szerzőségének kérdése mennyiben oldódik meg (21,24), arra nézve ® János evangéliuma. – IV. Az ókeresztény hagyomány ap.-okra vonatkozó két legrégibb tanúja az Epistula Apostolorum és Jusztinosz Dialogusa. Az Epistula ~t az első helyen említi az ap.-ok listáján, a Dialogus szerint pedig ~ a Jelenések könyvének szerzője. A Jel 1,9 szerint a látnok Patmosz szigetén tartózkodott, a kisázsiai partokkal szemben. Ireneusz tanúsítja, hogy ~ Efezusban élt és ott is halt meg. Ugyanakkor Szmirnai Szt. Polikárpra († Kr. u. 167) hivatkozik és – nyilvánvalóan tévesen – Papiászra. Csakhogy az újabb kutatások fényében Polikárp tanúsága megbízhatatlannak bizonyult: valószínűbb, hogy az Úr egyik tanítványára gondolt, aki a hagyomány hordozóinak 2. nemzedékéhez tartozott. De Ireneusz akkor is tanúja annak a 2. sz. végén széles körben elterjedt nézetnek, amely szerint ~ egészen Traianus császár koráig (ur. 89–117) Efezusban élt. Ireneusztól függetlenül Efezus püspöke, Polükratész is támogatja azt a hagyományt, hogy ~ Efezusban élt: egy Viktor pápához írt levelében az Efezusban eltemetett ~ra hivatkozva védekezik. Alexandriai Kelemen szerint a tirannus (= Domitianus) halála után ~ Efezusba ment, és ott az egyh. élén állt. Nyilvánvaló, hogy ezzel Kelemen az efezusi hagyományhoz csatlakozott, amelyet Ireneusz képviselt. Eszerint a 4. ev.-ot és a leveleit is Efezusban írta, ahol élt. Az a föltevés, hogy ~ nagyon korán vértanúhalált halt, nem érdemel komoly figyelmet. – V. ~ nevéhez fűződik két protokanonikus úsz-i könyv: a ® János evangéliuma és a ® Jelenések könyve, valamint több apokrif irat: ~ apokrif irata (egy 2. sz.-i gnosztikus ev., valamint ~ és Jézus beszélgetésének töredéke); ~ cselekedetei (4. sz.-i írás utazásairól és csodáiról); Prochorus Acta Joannis-e (5. sz.), Virtutes Joannis (6. sz. vége), Passio Joannis és három apokalipszis.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me