öltözet
öltözet: Eredetét a Biblia a bűn nyomában felébredt szégyenérzettel hozza kapcsolatba (Ter 3,7.21). Mint az egész ókori K-en, úgy Izr.-ben is a méltóság kifejezője volt az ~, kivált a ruha rojtja. A meztelenség nagy szégyent jelentett (9,22–25), és elsősorban a foglyoknak és a menekülteknek jutott osztályrészül (Iz 20,4; Ám 2,16; vö. Mk 14,52). Az számított meztelennek, akin nem volt felsőruha/köntös (1Sám 19,24; Iz 20,2 kk.; Jn 21,7) v. aki nem volt megfelelő módon felöltözve, mint a szegények (Iz 58,7; Jób 22,6; 24,7.10; Mt 25,36–38). – A Bibliában Izr. fiainak ~éről kevés adatot találunk s ezek sem mindig világosak. Ha figyelembe vesszük a palesztinaiak egyiptomi, asszír, hettita ábrázolásait és a mai beduinok és fellahok viseletét, amely nem tér el lényegesen a bibliai ~től, akkor megközelítően megfejthetjük az ~tel kapcsolatos kifejezéseket. Az ~ legfontosabb darabjai: kötény, alsóruha, köntös, ® öv, fejfedő (® kendő), ® fátyol és ® saru. – 1. A férfiak viselete. a) A kötényt a Biblia kifejezetten nem említi, de bizonyos részletei feltételezik (pl. Kiv 20,26; Jn 21,7) és számos ábrázolás is mutatja. – b) A késői bronzkorban szokásba jött és a vaskorban általánosan viselt alsóruha lenből v. pamutból készült, és lehetett ujjatlan is; közvetlenül a test fölött viselték és leért egészen a lábikráig. Munka közben v. járáskor fel kellett kötni (Kiv 12,11; 2Kir 4,29). Fajtái: ketonet – ezt a férfiak (Ter 37,3.23.32) éppúgy viselhették, mint a királylányok (2Sám 13,18 kk.); lehetséges, hogy azonos volt azzal az ókori K-en egyébként is dívó, de főleg a hettiták által viselt hosszú, keskeny, tarka ruhadarabbal, amelyet csigavonalban közvetlenül a testre tekertek; – sadin – ez talán egy ing volt, amelyet a felsőruha alatt viseltek, de ritkán fordult elő (Bír 14,12; Iz 3,23; Péld 31,24); semmiképp nem azonosítható vele az ÓSz-ben szereplő lepel, amelybe a holttestet göngyölték (Mt 27,59; Mk 15,46). – c) A felsőruha v. köntös héb.-ül legtöbbször simlah; ezen kívül még más kifejezésekkel is találkozunk, amelyekről nem lehet pontosan megállapítani, hogy mire utalnak. Rendszerint a mai ábajé-vel azonosítják; ez egy kb. 130×120 cm nagyságú, durva fonálból szőtt, csíkos kendő, amelyet úgy viseltek a vállon, hogy hosszan lelógott, oldalt pedig elég nagy nyílás maradt szabadon a karoknak. Később főleg ezen a ruhadarabon mutatkozott meg az idegen hatás (pl. Szof 1,8). Alváskor takaróul szolgált, és nem volt szabad ® zálogként ott fogni (Kiv 22,25 kk.; MTörv 24,13). Mielőtt elindultak v. munkába fogtak, letették (Mk 10,50; Mt 24,18). Olykor pl. tészta (Kiv 12,34), zöldség (2Kir 4,39), hús (Ag 2,12) v. különféle értékek (Bír 8,25) szállítására is használták. – Különleges felsőruhának számított a mehil; rendszerint finom kelméből készült, pl. bisszusból (1Krón 15,27); a királyok, fejedelmek és más előkelőségek viselték (1Sám 2,19; 18,4; Ezd 9,3.5; vö. Jób 1,20; ® főpap) a simlah alatt. Az adderet egy közelebbről meg nem határozható köntösféle lehetett; drága kelméből készült (Józs 7,21.24); a királyok (Jón 3,6) ~e volt, de próf.-k is viselték (1Kir 19,13.19; 2Kir 2,13 kk.); vsz. nem vált általánossá, mert a kései héb.-ből hiányzik a kifejezés; ® imaköntös. – 2. A nők viselete hozzávetőleg hasonló darabokból állt, mint a férfiaké, de mégis lehetett különbség, mert különben a MTörv 22,5 tilalma (a nők ne hordjanak férfiruhát és a férfiak se női ruhát) értelmetlen volna. Feltehetően a nők ~e finomabb és élénkebb színű kelméből készült, hosszabb volt a férfiakénál, a fejüket pedig befedték (® kendő, ® fátyol). Az Iz 3,18–23 (vö. Ez 16,10–13) felsorolta ruhadarabokat, ékszereket ma már nem tudjuk pontosan meghatározni, ill. azonosítani. A bibliai adatokkal összhangban, amelyek arra utalnak, hogy a nők általában alsóruhát (Én 5,3), ünnepi alkalmakkor pedig felsőruhát is (1Tim 2,9) viseltek, az ókori K-i ábrázolásokon a nők hosszú fehér v. tarka ingben láthatók, amihez olykor egy lábikráig leérő fejkendő járul. A K-en ma általános bugyogó ismeretlen volt, viszont az előkelő nők hosszú uszályos ruhát hordtak (Iz 47,2; Náh 3,5). A gyerekek meztelenül v. ingben jártak. – 3. A papok öltözetét: ® papi öltözék. – 4. Az ünnepi ruha vsz. csak abban különbözött a hétköznapitól, hogy drágább, finomabb kelméből készült (Ter 27,15; Mt 22,11 kk.; Lk 15,22), s főleg fehér színű volt (Préd 9,8; Jel 3,4 kk.; Mk 9,3). A kelmék közül keresettnek számított a bisszus és a bíbor (2Sám 1,24; Péld 31,22; Sir 6,30–31; Jer 4,30; Siral 4,5; Ez 16,13; 27,7). Különösen a nők kedvelték a különféle arany és ezüst ® ékszereket (2Sám 1,24; Zsolt 45,10.14; Ez 16,11.13). A MTörv 22,11 tiltja a kétféle fonálból (gyapjú és vászon) vegyesen szőtt kelméből készült ruhát. – 5. Gyászukban v. bűnbánatuk kifejezésére mind a férfiak, mind a nők „zsákot” öltöttek magukra (Ter 37,34; 2Sám 3,31); bűnbánattartáskor olykor közvetlenül a testükre vették fel (1Kir 21,27; 2Kir 6,30), de ilyenkor legalábbis a felsőruhát letették (Jón 3,6; Iz 32,11). Talán durva, szőrből készült darab volt (szőrruha!), alakját nehéz meghatározni. Feltehető, hogy a nőknek még egy másfajta, minden bizonnyal sötét színű gyászruhájuk is volt (2Sám 14,2; Bár 5,1; vö. Iz 50,3), amely a nagyon egyszerű özvegyi ~hez (Ter 38,14.19; Jud 8,5; 10,3) lehetett hasonló. – 6. A ruha megszaggatása volt a zsákba öltözés mellett a bánat másik jele (Ter 37,34; 2Sám 3,31; Jób 1,20; 2,12); a ruha megszaggatásához szerencsétlenség (2Sám 13,19) v. istenkáromlás és más efféle (Jer 36,24; Mt 26,65; ApCsel 14,14) is indítékul szolgálhat. Legtöbbször a felsőruhát, a köntöst (Ter 37,34; Jób 1,2) szaggatták meg, de olykor az alsóruhájukat is (2Sám 15,32). A megszaggatott ruhát – a zsák fölött – gyakran magukon tartották (2Kir 6,32). A főpap fel volt mentve a ruha megszaggatása alól (Lev 21,10). Hogy a ruha megszaggatásának szokása a felső test teljes lemeztelenítésének (ami pl. Achiram föníciai király szarkofágján és egyiptomi emlékeken látható) maradványa lenne, nem igazolható egyértelműen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
