főpap
főpap (gör. archiereusz): a hierarchia legmagasabb rangú embere. 1. Az ÓSz-ben a fogság utáni időkből vannak pontos adatok a ~ról: testvérei, a papok és leviták felett áll (Lev 21,10), ő a fölkent pap (4,3.5), mert különleges olajjal szentelték föl (Kiv 30,22–25; Lev 21,10); őt tekintették a papnak (Kiv 29,30), papi fejedelem v. egyszerűen fejedelem (vö. 2Kir 25,18; 2Krón 24,6); ® Szaramel. – Felügyelete alá tartozott a Templom, a kultusz és a kultuszban részt vevő személyzet. Mivel csak egy ~ volt, személye egyszersmind a kultusz egységének is biztosítéka; Ő volt a ® közvetítő Jahve és a nép között; ennek értelmében ő mutatta be a mindennapi áldozatot (Kiv 29,42) és az engesztelés napjára előírt kultikus cselekvések (Lev 4,5; 16,2 kk.) is rá hárultak. A ~ állt a ® főtanács élén és kivált a ® Hasmoneusok korában egyszersmind politikai vezető is volt. A kultuszban betöltött szerepére való tekintettel egyre jobban megkívánták tőle az átlagnál nagyobb fokú tisztaságot, ill. szt.-séget (vö. 21,10–15: előírások). – Öltözéke a papi ruha fölött sötétkék köntös volt, amelyet arany csengőcskék és gránátalmák szegélyeztek. Ezen volt rajta az ® efod, amelyet egy több színű öv fogott össze; erre erősítették rá a ® melltáskát. A ~ fejét szalag övezte; közepén a homlokdíszre (® korona) ez volt ráírva: Jahve szent. Ezt az öltözetet a ~ csak ünnepeken viselte; az engesztelés napján egyszerű vászon ruhában látta el szolgálatát (16,4.13; vö. Kiv 28; Lev 8,7–9; Sir 45,8–12). – A fogság utáni időből nagyon kevés adatunk van a ~ról, s ami található, azt sem könnyű Josephus Flavius adataival v. a Talmuddal összhangba hozni. A ~ok teljes névsora nem maradt fönn. Némelyik ~ jelentős politikai szerepet is betöltött, így pl. I. Oniász a spártaiakkal kötött szövetségből kikövetkeztethetően (1Mak 12,7 kk.). Utána fia, I. Simon, majd unokája, II. Oniász és dédunokája, II. Simon (Kr. e. 219–199) következett. II. Simont, akit Sir (50,1–26) dicsőnek mutat be, a fia, III. Oniász követte; III. Oniászt IV. Antiokhosz Epiphánész idején megölték (2Mak 4,33 kk.). Ezek voltak az utolsó ~ok, akiknek családfája visszanyúlt Áronig, Eleazárig, ill. Cádokig. Utánuk a szír királyok annak adták a ~ságot, aki a legtöbbet fizette érte. Először Menelausz lett a ~, aki nem Áron nemzetségéből, s nem is a leviták közül való volt (4,23–29). Utóda Alkimusz lett, akit a Makkabeusok nem ismertek el, és akinek 7 év múlva Jonatán lépett a helyébe, jóllehet nem a ~i családból származott (1Mak 10,20). Jonatánt Simon követte. Ő alapította a Hasmoneusok házát, amelyben a ~i méltóság egészen II. Johannesz Hürkánosz haláláig (Kr. e. 30) öröklődött. Közben Heródes jogot szerzett arra, hogy ő nevezze ki a ~ot, és ezt a példát később a róm.-ak is követték. Az ÚSz-ben szereplő első ~ Annás (Kr. u. 6–15; Lk 3,2), aki után 5 fia és veje, Kaifás (Kr. u. 18–36) következett (® főpapok). Pál idejében Ananiás ~ állt a főtanács élén (Kr. u. 47–49; ApCsel 23,2; 24,1). Az utolsó ~ Pinchász volt. A Templom pusztulása után a ~ság megszűnt. – 2. Az ÚSz ~ja Krisztus, de már nem Áron, hanem ® Melkizedek rendje szerint. Azaz örökre beteljesítette mindazt, amit az ósz-i ~ szolgálatában előképszerűen végzett (Zsid 5,1–10; 7,1–8,5).
