történelem
történelem: I. Az izr. teológusok, próf.-k és tört.-írók szerint (a zsidó hagyományban a régebbi próf.-k Józsuéval kezdődnek, ugyanakkor Iz-t pl. tört.-i forrásként idézik; vö. 2Krón 26,22; 32,32). Jahve elsősorban nem a természetben (Zsolt 104; Iz 51,9 kk.; Jób 38 stb.), hanem sokkal inkább a tört.-ben nyilatkozik meg: beszél és cselekszik, kinyilatkoztatást ad és megvalósítja az üdvösséget. Ebből következően a tört. jelnek számít, a ® történetírás pedig tanúságtevésnek, ami azonban semmiképpen nem zárja ki a valódi tört.-i érdeklődést. Az ÓSz tört.-i eseményeit nem szabad úgy tekinteni, mint amelyek csak alkalmul szolgáltak a vallásosság előmozdítására és elmélyítésére. A kultusz, a teol. és a tört. Izr. fiainak gondolkodásában alapvető egységet alkotott, ha ennek klasszikus bizonyítéka, az ún. „kis tört.-i Credo” (MTörv 26,5–9) jelenlegi formájában nem is tekinthető ősrégi kultikus formulának (G. von Rad), hanem csak a Jozija által szorgalmazott megújulás idejéből való (L. Rost). A fordulatokban gazdag, viszontagságos vallási fejlődés során a jahvizmus csaknem teljesen megszabadult a kánaáni természeti vallás mítoszaitól, amikor ezeket (tört.-ileg) nem tudta átértékelni, v. egyszerűen csak elbeszélő formaként, ill. költői képként alkalmazni; ennek megfelelően Jahvénak azok a „démoni” vonásai, amelyek a Jahvistánál még kimutathatók, a Jahvéról mint személyes, szabad, saját akaratát megvalósító Istenről alkotott fogalomnak vannak alárendelve, akinek terveit és végzéseit természetesen nem ismerheti az ember, s aki végtelen haragra gerjedhet (2Sám 24). Ez a személyes istenfogalom és a tört.-i szemléletmód a természet értékelésében is érvényre jutott; nemcsak annyiban, hogy a teremtés jelenti a ~ kezdetét és keretül is ez szolgál hozzá, hanem mindenekelőtt azáltal, hogy maga a teremtés is tört.-i jellegű, kivált a Jahvista felfogásában, hiszen szerinte a teremtésnek ahhoz, hogy tökéletessé váljon, állandóan szüksége van Jahve újabbnál újabb teremtő tetteire és megfordítva: a ~ is folyamatos teremtő tevékenység (creatio continua). De Jahve nemcsak teremtője és fenntartója a világnak, hanem egyszersmind a ~ bírája is. A világot teremtő és fenntartó, valamint a történelmet megítélő Isten azonossága az izr. tört.-szemlélet alapvető eleme. E tört.-szemlélet egyenes következménye az ún. ® apokaliptika, ha ennek a bölcsességi irodalomban gyökerező, gnosztikus elemeket tartalmazó gondolatvilága (® eón) merőben más is, mint Izr. régi tört.-íróié és próf.-ié (G. von Rad). – Az a gondolat, hogy a ~ az üdvösség, az ítélet és a kinyilatkoztatás tört.-e, Izr. fiainak jellegzetes sajátja, jóllehet nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyes motívumok, mint pl. az, hogy „a baj az istenség haragjának a következménye” (II. Mursili pestis idején mondott imái), hogy „az uralkodót az istenség vezérli” (III. Hattusili ún önéletírása), vagy hogy „a teremtés a történelem kezdete” (Enúma elis; ® teremtés), a K-i szemléletmód közös elemei. – Mindezek mérlegelésekor, a felületes paradoxonok és a gör. és héb. gondolkodásmód sematikus szembeállításának (természet–történelem, ciklikus–lineáris, statikus–dinamikus stb.) elkerülésére figyelembe kell vennünk, hogy sem a ’történelem’ v. a ’történetiség’, sem a ’természet’ fogalmára nincs a héb.-ben pontos kifejezés. – II. Egy nép tört.-e, tört.-i tudata és tört.-írása egymástól független. Egy roppant kedvező politikai helyzetben, ill. abból következően, hogy a Kr. e. 2. évezredben az ókori K-i nagyhatalmak ereje Palesztina térségében megtört, lehetővé vált, hogy Izr. fiainak törzsei egységbe olvadjanak, majd Dávid országa létrejöjjön; ez volt az a 2 legfontosabb politikai esemény, amelynek következtében kialakult Izr. fiainak közös tört.-i tudata, s amely megvetette tört.-írásuk alapját. Az erősen központosított Egyiptommal és Mezopotámia államaival egybevetve Izr. fiainak társadalma lazább szerkezetű volt; a törzsek és az egyének több önállóságot élveztek; az elvi alapon is újra meg újra megkérdőjelezett királyság gyengeségei ismételten megmutatkoztak; a jog meglepően emberséges volt stb. Ezek szolgáltak a szóban forgó tört.-i öntudat kialakulásához társadalmi háttérként (vö. a gör.-ök és hettiták hasonló politikai-társadalmi adottságaival, tört.-i tudatával és tört.-írásával). Így az izr. tört.-írók „prófétai sértetlensége”, amely – más K-i udvari tört.-írókkal összevetve – meglepő önállóságot biztosított nekik, és lehetővé tette számukra az erkölcsi és politikai viszonyok bírálatát, szintén ebben a társadalmi helyzetben gyökerezhetett. Mindkét politikai esemény (a törzsszövetség és Dávid királysága), amelynek szerepe volt Izr. fiai tört.-szemléletének kialakulásában, konkrét hatással volt a ~ értelmezésére és a tört.-írásra. Izr. fiainak a szichemi gyűlésen (Józs 24) létrejött ősi szövetsége, amint azt újabban főleg G. E. Mendenhall hangsúlyozta, egyfajta hűbéri szerződést jelentett Jahvéval. A törzsek (hűbéresek) Jahve (hűbérúr) iránti elkötelezettsége Izr. fiainak jogrendjében valósult meg, amely a hettita hűbéri szerződések tükrében vált érthetőbbé; fény derült rá, hogy a hűbéresek hűsége a hűbérúr „előzetes szolgáltatásai”-ra vezethető vissza. Jahve ilyen „előzetes szolgáltatásai” között különleges helyet foglal el Izr.-nek Egyiptomból való kiszabadítása. Ezért Izr.-ben a törv. és a ~ egységet alkot, összetartozik. Izr. fiai tört.-i tudatának további forrása a ® szövetség gondolata; az izr. hisztoriográfiának némely vonásai ebben lelik magyarázatukat, nem tekintve azt, hogy a törv. természetesen hozzátartozik az üdvösség tört.-éhez. – Dávidnak a filiszteusok legyőzése és a kánaáni városok elfoglalása után megszilárdult királysága Izr. külső tört.-ének a csúcsát jelentette. Ezt az új helyzetet Izr. fiai mind tört.-ileg, mind teol.-ilag „igazolták”: egy hosszú, Szemmel és Ábrahámmal kezdődő folyamat lezárásaként értelmezték, amelynek során Jahve ígéretei teljesedésbe mentek. Ez a gondolat, amint az a hisztoriográfia tört.-ében gyakran megfigyelhető, csak akkor vált termékennyé, amikor Izr. már túljutott a hatalom csúcsán. Izr. tört.-ének 2 említett tetőpontját nem tekintve Izr. tört.-e egy újra meg újra leigázott nép jelentéktelen tört.-e: a birtok nélküli, félnomád és kereskedő ősök utódai rabszolgák voltak Egyiptomban, a filiszteusok katonailag, a kánaániak pedig műveltség tekintetében is fölöttük álltak, az ókori K minden nagyhatalma legyőzte, kifosztotta, rabszolgasorsra juttatta v. elhurcolta őket. De ezek az események és tört.-i tapasztalatok is beépültek a teol.-jukba és a tört.-írásukba, ahogy ezt a deuteronomikus tört.-i mű, a Papi irat, a krónikák és a próf.-k írásai tanúsítják. Mindig maradtak Izr.-ből, akik a kísértések és nemzeti öntudatuk lázongása ellenére is őszintén és kellő önismeret birtokában szemlélték a tört.-i eseményeket, és soha nem kételkedtek Isten hűségében, igazságosságában és kegyelmében, hanem mindig bíztak abban, hogy Isten megtartja a szövetséget, beteljesíti ígéreteit és megvalósítja az üdvösséget.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
