Fáklya
Fáklya Világítóeszköz. Elkészítése úgy történt, hogy fadarabokat olajba, vagy más, zsírtartalmú anyagba mártva azzal átitatták, és összekötözték. Az így elkészített fáklyával elsősorban a lakáson kívül, köztereken, utcákon világítottak (Jn 18,3). Háború esetén az ellenség hadi létesítményeinek felgyújtása céljából, ill. rémület keltésére is használták. Így a Bír 7,16kk beszámol arról, hogy Gedeon serege úgy támadja meg Midján táborát, hogy cserépfazekakba rejtett fáklyákkal közelítik azt meg, majd a fazekak összetörése és a hirtelen fellobbanó fény biztosítja a támadás meglepetésszerűségét és így sikerét.
A fáklya szerepel úgy, mint Isten megjelenését kísérő fényjelenség: az Ábrahámmal kötött szövetség megpecsételéseként Isten »füstölgő kemence és tüzes fáklya« képében vonul át a kettévágott húsdarabok között (1Móz 15,17). Isten követei, angyalai megjelenésekor is szerepel a fáklya, mint ezek rendkívüli küllemének érzékeltetését alámasztó kifejezés (Ez 1,13; Dán 10,6). A képes beszédben egyébként is a fénylő ragyogás kifejezése (Náh 2,5).
Átvitt értelemben a fáklya az égető szükség kifejezését is jelöli (Zak 12,6): Júda törzsfői fáklyaként fogják égetni a körülöttük lévő népeket. Jób 41,11 szerint a krokodil szájából fáklyák jönnek elő (vö. LEVIÁTÁN).
A fáklyát is jelentő h. Lappid, ill. g. lampasz kifejezést az ÚF több, világítóeszközt jelentő szóval fordítja.
A lombsátrak ünnepének 2. napjára virradó éjjel sor került egy, az éneklő papok és laikusok által végrehajtott, zenei kísérettel és zsoltárok éneklésével kísért fáklyás táncszertartásra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
