Filozófia, filozófusok
Filozófia, filozófusok A philosophia g. szó, a bölcsesség szeretetét jelenti, átvitt értelemben a világ és a lét megértése utáni törekvést.
1. Filozófia és filozófusok az ókori g. világban
a) A g. ókorban általában a filozófia volt a tudomány gyűjtőneve. E tudomány első korszakára a Kr. e. 7. szd.-tól az 5. szd.-ig a természetfilozófia volt a jellemző, amely a koszmosz, a világegyetem keletkezését igyekezett megfejteni. Ennek a korszaknak legnagyobb alakjai voltak Thalész (625-545), aki szerint a víz minden valóság kezdete; Anakszimandrosz (611-545), aki szerint az apeiron, az ismeretlen őskáosz; Anakszimenész (585-525), szerinte a levegő az, amelyben minden valóság lehetősége szunnyad; Hérakleitosz (540-475), aki szerint a tűz, amely minden egyetemes változás ősanyaga. Ő már a változás belső ritmusa, egyetemes törvény után is kérdez, ez pedig a logosz. Püthagorász (Kr. e. 6. szd.) felfedezi a matematika és a geometria jelentőségét. Az anyagi és erkölcsi világ rendjét egyaránt ezekkel hozza összefüggésbe. Az eleai iskola (Elea D-itáliai g. gyarmatváros) Xenophanésszel (540-478) és Parmenidésszel felfedezi az ismeretelméletet és a lételméletet. Majd a szofisták az antropológia felé fordulnak, amely minden megismerésnek és cselekvésnek forrása, és relativizáló gondolkodással kimondják, hogy »minden dolog mértéke az ember«. Közben Démokritosz (Kr. e. 520-440) intuitíve kifejti az első atomtant, amely szerint az atom a valóság örökké azonos és változatlan tényezője. A szofisták relativizmusával szembefordul Szókratész (Kr. e. 469-339) és tanítványa Platón (427-347), a g. filozófia klasszikus korának két legnagyobb személyisége. Platón az ember megismerését a már előzőleg adott ideák világára vezette vissza, amelyekkel szembeállította az anyagot, a matériát. Ezek szerint a test halandó, a lélek halhatatlan. A legfőbb idea a jó ideája, maga az istenség. E klasszikus kortól kezdve Athén lett a filozófia központja hosszú szd.-okon át. A két nagy klasszikus művét folytatta és betetőzte az önálló tanítvány, a g. filozófia nagy enciklopédistája, Arisztotelész (Kr. e. 384-322), aki az egész valóságot célszerű egységbe (telosz) igyekezett összefogni és tudományosan kifejteni. Különösen fontosak természettudományos megfigyelései, ismeretelméleti, etikai és politikai írásai.
A hellénizmus, a világméretűvé vált g. kultúra korában is Athén maradt a g. filozófia központja a cinikusok, a sztoikusok és az epikureusok iskoláiban. Ezekben az irányzatokban az egyes tudományok már elváltak a filozófiától, a filozófia pedig nagy jelentőséggel volt a közéletre, amikor az mint világértelmezés, gyakorlati életbölcsesség, sőt, mint vallás jelentkezett, pl. a gnózis formájában. Ezekkel a hellénista filozófiai áramlatokkal találta magát szembe az őskeresztyénség már az ÚSZ-i korban, amelyeknek a végső mértéke az emberi elmével is kikutatható logosz, a világot mozgató belső törvényszerűség volt.
2. Filozófia és filozófusok a B és a vele rokon irodalom megítélésében
a) Az ÓSZ-ben az ősi K-i, egyiptomi, főleg gyakorlati életbölcsességtől, ill. annak hatásától világosan megkülönböztethető az ÓSZ-ben az égei-tengeri kultúrában kibontakozott g. és hellénista filozófia hatása, ill. ellenhatása. A K-i és g. bölcs mondásoknak a párhuzamai megtalálhatók az ÓSZ-i bölcsességirodalomban, különösképpen a Péld-ben, a hellénista filozófia hatása érződik a késői zsidó irodalomban, különösképpen Sirákh könyvében. A különösen időszerű theodicea kérdésére az ÓSZ is válaszol. A K-i rezignációval szemben Jób vallja: Isten hatalma és fensége mindenek felett való. A hellénista kétséggel küzd a Préd: bár látszólag az ember a kozmikus változásoknak van kiszolgáltatva, mégis a »bölcsesség kezdete az Úrnak félelme«. Hellénista zsidó kvietizmus jelentkezik ott, ahol a hívő az Úrra bízza a bosszúállást. A Makkabeusok heroikus sztoicizmusában a szenvedés mint indulat, szenvedély jelentkezik (4Makk). A g. filozófiával rokon a farizeusi idealizmus: nem az anyagi javak, hanem egyedül a Szentiratok adnak boldogságot (4Ezsd). A zsidó apokaliptikára is jelentős hatást gyakorolt a gnózis. Ld. a qumráni teológia gondolatait (ESSZÉNUSOK).
Az alexandriai zsidó tudományosság továbbment ezeknél a formai hatásoknál. Arisztobulosz szerint az arisztotelészi filozófia Mózestől származik és egyáltalán a g. műveltségnek zsidó eredete van. Alexandriai Filón (kb. Kr. e. 15 Kr. u. 45) ragyogóan bontakoztatta ki ezt a programot, amikor Platónt, Arisztotelészt igénybe vette az ÓSZ gondolatainak igazolására. Filón hermeneutikája igen nagy hatást gyakorolt a későbbi alexandriai iskolában az egyházi atyákra, Alexandriai Kelemenre és Origenészre.
b) Az ÚSZ sokkal polemikusabban viszonyul a filozófiához, mint az ÓSZ. Jézus az írástudók bölcsességét akadálynak tartotta a mennyek országába való bemenetelre (Mt 11,25). Pált Athénban az epikureus és sztoikus filozófusok gúnyolták (ApCsel 17,18.32). A korinthusi gyülekezetnek azt hirdeti Pál, hogy az a filozófia, bölcsesség, amivel a g.-ök dicsekednek, elkerülhetetlenül az ember magadicsőítéséhez vezet. Ezért nem alkalmas Isten kijelentése közlésére, ezért választotta Isten az apostoli igehirdetést, a kérügmát Krisztus kereszthalála és feltámadása örömhírének a meghirdetésére (1Kor 1,21kk.29kk). Az Ázsiában propagált gnosztikus filozófiát Pál hamis tanításnak ítéli. Ezek, emberektől és nem Krisztustól származnak és a világ elemein (princípiumain) nyugosznak (Kol 2,8.20). Ezek az emberek által választott erkölcsi eszmék legfeljebb mint árnyak utalhatnak az ev-ra (Kol 2,8.16.2.21.23). Egy agresszív, anyagiasságot hirdető filozófia ellen küzd Jakab apostol (Jk 1,5; 3,13-18). Valószínűleg a Flavius császárok alatt kibontakozó sztoikus és cinikus (künikosz) filozófiákkal kapcsolatos irányzatokról van szó.
A g. filozófia csak nyelvhasználatával hat az ÚSZ-re. Pál felhasználta a sztoikus és cinikus diatribé előadási módját, amely a publikum ellenkérdésére válaszol (Róm 3,1 stb.). Az első szd. végén az egyház az ev hirdetésében egyre többet találkozik a hellénista világ műveltjeivel, ezért bukkannak fel a késői apostoli levelekben a hellénista filozófia népszerű és általános közhasználatú kifejezései: pl. elmúlhatatlan, láthatatlan: 1Tim 1,17; Isten lénye: Zsid 1,3; a világosságok atyja: Jak 1,17; isteni természet: 2Pt 1,4. Csak a 2. szd. apologétái kezdik a hellénista filozófia fogalmait rendszeresen használni és apologetikai céljaikra felhasználni, pl. szerintük az igazi gnózis az ev.
KE
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
