Kereskedelem
Kereskedelem
1. Az ókori Keleten
A kereskedelem ősidőktől fogva hozzátartozik az emberi élethez (vö. Lk 17,28). Minden szervezett társadalom nélkülözhetetlen eleme az áruk cseréje más árukért, vagy valamilyen szolgáltatásért. Ez a kezdeti időkben közvetítők nélkül történt. A termelők közvetlenül cserélték ki áruikat, a vevők közvetlenül a termelőktől vásároltak. Mindezek lebonyolítása a tereken, az utcákon, a kapukban történt. A helyi és a máshonnan származó áruk cseréje is korán, már a történelem előtti korban, elkezdődött. Az ókori K legkorábbi írásos emlékei között számos kereskedelmi dokumentum található (Mari, Amarna). Mezopotámia, Kis-Ázsia (hettiták), Kréta, Egyiptom, Dél-Arábia, India nagy kultúrközpontjai egyúttal fontos kereskedelmi központok is voltak. A közvetítő kereskedelemben a kis népek is kulcsszerepet vívhattak ki maguknak, mint pl. Észak-Arábiában az arámok (legkésőbb Kr. e. a 2. évezred végén), a Földközi-tenger térségében a föníciaiak (legkésőbb a bronzkor végétől), Kr. e. 1000-től az izráeliek, később pedig a görögök. Az árut, ahol lehetett, vízen szállították. Szárazföldön szamarakon, a bronzkor végétől tevéken szállították az árut, a nehéz árukat, mint pl. a fa, szekereken is. A nemzetközi fizetőeszköz korán az ezüst, kisebb mértékben az arany lett. A pénz csak a perzsa kortól ismeretes. Fontos kereskedelmi cikkek voltak a fémek (az ón Perzsiából és Tarsisból, a vas Kis-Ázsiából és Ciprusról), a nemesfák a Libánonról és az Amarusról, a gyanták és fűszerek Dél-Arábiából, a lovak Kis-Ázsiából, továbbá a gabona, bor, vágójószág és a rabszolgák. A kereskedelem a régi időkben túlnyomóan az állam, azaz a királyok kezében volt. A kereskedők többnyire a királyok ügynökei voltak.
Palesztinának a B-i korban nem voltak jó kikötői, így a kereskedelembe a rajta áthaladó kereskedelmi útvonalak révén kapcsolódhatott be. Az ősatyák korában az Egyiptom és a Mezopotámia közötti karaván-kereskedelem csaknem a midjániták monopóliuma volt. Nem véletlen csupán, hogy Józsefet midjánita kereskedőknek adták el testvérei (1Móz 37,25). Később a nemzetközi kereskedelem a föníciaiak (Ézs 23,2.8; Ez 27), az asszírok (Náh 3,16), végül a görögök kezébe ment át.
2. Izráel kereskedelme a királyság kora előtt
Izráel ősatyái vándorló életmódot folytattak, állattenyésztéssel foglalkoztak. A kereskedelemmel szükségszerűen kapcsolatot tartottak, de ők maguk nem kereskedtek. Egyiptomban is állattenyésztők maradtak, majd rabszolgasorsba kerültek. A honfoglalás után az állattenyésztés mellett földműveléssel foglalkoztak. A kereskedelmet vagy közvetlenül bonyolították le egymás között, vagy a vándorkereskedők, valamint az idegenek, jövevények közvetítésével. A bírák korára jellemző sok háború, leigázás sem kedvezett a kereskedelemnek. Foglalkozásszerűen valószínűleg Dán törzsének a Jordántól nyugatra letelepült fele került először kapcsolatba a kereskedelemmel, elsősorban nem önállóan, hanem a tírusziak alkalmazottaiként (Bír 5,17).
3. Izráel kereskedelme a királyság korában
A kereskedelem feltételei az egységes birodalom megteremtésével alakultak ki. Dávid még nem sokat foglalkozott a kereskedelemmel, de igen kedvező lehetőségeket teremtett Salamon számára, aki ezt ki is használta. Salamon a kereskedelmet királyi monopóliumként kezébe vette. Az Egyiptomból Mezopotámiába, a tengerparttól Damaszkuszba vezető kereskedelmi útvonalak ellenőrzése rengeteg bevételt jelentett. Ecjón-Geberben hajókat készíttetett. Az Ecjón-Gebertől nem messze, a Vörös-tenger partján fekvő Élót kikötő révén, szövetkezve Hírámmal, Tírusz királyával, bekapcsolódott a tengeri kereskedelembe is. Hajói eljutottak Ófirba is, ahonnan igen sok aranyat hoztak (1Kir 9,26kk). Kezében tartotta a lovakat és harckocsikat közvetítő kereskedelmet is (1Kir 10,28k). Mindez rendkívüli gazdagságot eredményezett (1Kir 10,27). Izráel főleg búzát, olajat, mézet, fűszereket, balzsamot, tölgyfát, gyümölcsöket exportált (1Kir 5). Salamon halála s az ország kettészakadása után mindebből alig maradt valami. Edóm fellázadt, s ezzel Júda elvesztette Élótot. Jósáfáinak később sikerült visszaszerezni, de hajói elpusztultak a tengeren (1Kir 22,49). A dávidi-salamoni birodalom szétesett, az ellenségeskedések és testvérharcok miatt a megmaradt lehetőségekkel sem nagyon tudtak élni. A hadi sikerek nagyban befolyásolták a kereskedelem alakulását, a győztes rendszerint engedményeket követelt. Benhadád önként ajánlotta fel a győztes Ahábnak, hogy rendezzen be bazár-utcákat Damaszkuszban, mint ahogyan az ő apja tette ezt korábban Samáriában (1Kir 20,34). A kereskedelem II. Jeroboám izráeli (Kr. e. 783–752), és Uzzijjá júdai (Kr. e. 791–740) király idején virágzott fel újra, amikor a két ország között békesség volt, s együttes területük csaknem elérte a dávidi nagy birodalom kiterjedését. De II. Jeroboám halála után Izráel hamarosan elpusztult (Kr. e. 722), s Júda is sodródott a babiloni fogság felé. Mindez magával hozta a kereskedelem hanyatlását.
4. Izráel kereskedelme a fogság után
Az izráeliek a babiloni fogság idején váltak kereskedő néppé. Bekapcsolódtak a babiloni birodalom virágzó kereskedelmi életébe. A diaszpórák révén szinte az egész világgal kapcsolatot tartottak. Tovább fejlesztették a kereskedelem módszereit. Kifejlesztették a hitelrendszert (a babiloni Murasu bankház tevékenysége pl. egészen II. Dáriusig fennmaradt; Kr. e. 424–404). Amikor megnyílt a lehetőség a hazatérésre, főleg a kereskedelemmel foglalkozók nem éltek vele. De a hazatelepültek között is, a különböző mesterségek művelői mellett, megjelenik a kereskedő réteg is (Neh 13,20). A makkabeusok és Heródes korában az izráeliek igyekeztek bekapcsolódni a tengeri kereskedelembe, ennek érdekében Joppéban és Cézáreában kikötőket építettek. Jeruzsálem pusztulása után (Kr. u. 70) az izráeliek szétszóródtak a világ minden tájára. Mivel a keresztyén szemlélet szerint a pénzzel való foglalkozás megvetett, bűnös dolognak számított, ezért a szétszórtságban élő izráeliek számára sokszor nem is maradt más lehetőség, mint a kereskedelem.
5. Jelképes értelemben
A B a kereskedést, a kereskedés kifejezéseit jelképes értelemben is használja. Isten megszerezte, megvásárolta népét (2Móz 15,16; Zsolt 74,2; Kol 2,14); biztat arra, hogy vegyünk igazságot, bölcsességet, intést, értelmet (Péld 23,23), fehér ruhákat, tűzben izzított aranyat, gyógyító írt (Jel 3,18). Isten országa olyan kincs, amiért minden árat örömmel kell megadni (Mt 13,45k). Isten Igéjét nem szabad meghamisítani (2Kor 2,17).
6. A kereskedelem az Ige mérlegén
A kereskedelem is, mint minden, Isten törvénye alatt áll. A mózesi törvények nagyon keveset foglalkoznak a kereskedelem szabályozásával, mindössze a hamis mértékek használatát tiltják (3Móz 19,35k; 5Móz 25,13–16; vö. Péld 11,1; 16,11; 20,10.23). Ez is tanúsítja, hogy a törvényadás idején a kereskedelemnek még nem volt jelentős szerepe Izráelben. A próféták keményen harcoltak az e téren jelentkező bűnök ellen is (Ám 8,5k; Hós 12,8; Mik 6,10k; Ézs 2,6kk). Az ÚSZ is természetes jelenségnek tekinti a kereskedelmet, s int, hogy Isten előtti alázattal kell foglalkozni vele (Jak 4,14kk), figyelmeztet a kereskedelem démonizálódására (Jel 13,17). A nagy Babilon kereskedő város, ahol minden eladó és minden megvásárolható (Jel 18,12k.16).
NA
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
