Megdicsőül, megdicsőülés
Megdicsőül, megdicsőülés A Jézus megdicsőüléséről szóló leírás az ev-okban 3 helyen található: Mt 17,1-8; Mk 9,2-13 és Lk 9,28-36. Jézus hat nap múlva (azaz a 7. napon) Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé véve felment egy magas hegyre, ahol a tanítványok szeme láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. Ekkor megjelent előttük Izráel népének két reprezentánsa, Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Egy fényes felhő árnyékolta be őket, majd hang hallatszott a felhőből: »ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!« (Mt 17,5). A tanítványok ekkor félelmükben arcra borultak, és amikor feltekintettek, már nem láttak senkit, csak Jézust egyedül. Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül (Mt 17,9).
A Mt 17,2 és a Mk 9,2 Jézus elváltozásával kapcsolatban a metemorfóthé emproszthen autón, Lk pedig az egeneto... to eidosz tou proszópou autou heteron kifejezést használja. Noha Mt és Mk leírásában is a metamorphouszthai kifejezés fordul elő, az eseménynek nincs semmi köze a hellénista-római világ isten-metamorfózisaihoz. Ezekben ui. az istenek azért öltenek földi, ember által is érzékelhető alakot, hogy közelebb kerüljenek az emberekhez. Itt azonban zsidó apokaliptikus képzetről van szó, amely éppen ellenkező értelmű: a földi, emberi forma változik át mennyei alakká, melynek jellemzője a ruházat fehérré változása, Mt-nál és Lk-nál pedig Jézus arcának ragyogása. Ez a csodálatos átváltozás a zsidó apokaliptika szerint az eszkhatológiai üdvkorszak ajándéka az igazak számára (Jel 1,14k ; syrBar 30,4). Ami az igazaknak az új világkorszakban ígéretképpen adatik (vö. 1Kor 15,51k), azt látják most a tanítványok Jézuson beteljesedni. Ő azonban nem egy a sok igaz közül, hanem az Emberfia. Az, hogy Jézus emberi alakja egy pillanatra az új világkorszak megdicsőült alakjává válik, az az eszkhatológiai valóság megelőlegezése és biztosítéka. Jézus úgy jelenti ki magát tanítványai számára, mint a végső időkben megjelenő Emberfia. Ebből tudják meg, hogy Jézus útja a szenvedésen és halálon át (Mk 8,31) vezet a mennyei dicsőségbe.
Jézus megdicsőülése magasabb fokú megismétlődése annak az eseménynek, amikor Mózes Istennel találkozott a Sínai-hegyen, hogy átvegye a törvényeket (2Móz 24,12-18). Mózes arca is sugárzott, amikor a hegyről lejött (2Móz 34,29kk). Ez azonban csak a mennyei világ dicsőségének a visszfénye volt, amelybe Mózes egy pillanatra betekinthetett. Ezért Pál apostol Mózes arcának ragyogását »mulandó dicsőségnek« nevezi (2Kor 3,7.13). Jézus esetében viszont a Jézuson állandóan jelen lévő, de az emberek számára nem mindig nyilvánvaló dicsőség kinyilatkoztatásáról van szó. A megdicsőülés syn leírása megfelel Jn ev-a értelmezésének, amely szerint Jézus a mennyei doxa állandó birtokosa (Jn 7,39; 11,4; 12,16; 13,31k; 17,1.4; vö. Lk 9,32). A parúziakor Krisztus dicsőségének és hatalmának teljességében fog megjelenni (Mt 19,28 per; 24,30; vö. 2Thessz 1,10.12).
Ennek megfelelően beszél az ÚSZ arról, hogy a hívők is részesedni fognak Krisztus és a mennyei világ dicsőségéből (Jn 17,22; Róm 8,17.18.21.30; 1Kor 2,7; 2Kor 3,18; 4,1; Fil 3,21; 1Thessz 2,17; Zsid 2,10; 1Pt 5,1.4.10).
VG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
