Megelevenedés, megelevenítés
Megelevenedés, megelevenítés H. h-j-h (piélben és hifilben); g. zóopoeió, zóogoneó.
Az ÓSZ alapvető hitvallásához tartozik, hogy Isten életnek és halálnak Ura: Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét« (1Sám 2,6). A megmentett ember így vall Istenről: »Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra felhozol engem« (Zsolt 71,20). Isten népét is életre kelti (vö. Ezsd 9,9; Ez 37,3.5k.9k.14). Az ÓSZ-i feltámasztási történetek mind Isten hatalmát bizonyítják (vö. 1Kir 17,22; 2Kir 4,35; 13,21; Ézs 26,17.19). Az ÓSZ emberének kérdésére (»Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?« - vö. Jób 14,14) az ÓSZ már halovány választ tud adni (Dán 12,2).
Az ÚSZ-ben csak szótériológiai értelemben használatos a kifejezés. Isten az, aki megelevenít (Jn 5,21; Róm 4,17; 8,11), vagy pedig Jézus Krisztus (Jn 5,21; 6,63; 1Kor 15,22.45). Túlnyomórészt a halottak feltámadását jelenti (Jn 5,21; Róm 4,17; 1Kor 15,22.45; 1Pt 3,18), de tartalmaz asszociációkat a teremtéssel kapcsolatosan is (Róm 4,17). Az istentelen megigazítása ugyanis olyan, mint a halottak feltámadása és egyúttal creatio ex nihilo. Ebben a tételben a páli reménység univerzális dimenziója is megfogalmazódik. Az új teremtés már elkezdődött (vö. 1Kor 15,35-45). A vetés és a sarjadás között ott van a halál, de a növény élete az új életet jelenti (36. vers). Az »első Ádám« élő lény (pszükhé zósza), azaz annak a teremtésnek a reprezentánsa, amely a bűnnek szolgál. Az »utolsó Ádámmal« azonban megkezdődik az ÚJ TEREMTÉS: Krisztus az, aki megelevenít (1Kor 15,45), a törvény nem képes erre (Gal 3,21), csak ítéletet, halált tud adni (2Kor 3,6). Igaz ugyan, hogy »életre adatott« (Róm 7,10), de szükséges, hogy előbb Krisztus szabadítson fel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
