Vég
Vég H. qéc, g. eszkhatosz, telosz. Az ószövetség a végről téri és idői értelemben egyaránt beszél, de tud az ember »végéről«, sőt e világkorszak végéről is.
A kifejezés jelölheti valaminek a határát (1Móz 47,21: Egyiptom). A király az Eufrátesztől a föld végéig uralkodik, azaz az egész világon (Zsolt 72,8; Zak 9,10). E föld végeit Isten alkotta meg (Ézs 40,28). Isten dicsősége a világ végéig terjed (Zsolt 48,11; Ézs 42,10; vö. Zsolt 22,28; 98,3; Ézs 45,22; 52,10).
Gyakrabban használatos a kifejezés idői értelemben. Ismert az év eleje és vége (5Móz 11,12), és az emberi élet vége is (Zsolt 39,5; vö. 90,12). Az istenteleneknek szörnyű végük lesz (Zsolt 73,17.19; vö. 104,35). Isten népének szenvedése azonban egyszer véget ér (Ézs 60,20). Ennek a világnak a dolgai mulandóak, de az Isten törvénye és parancsolata végtelen (Zsolt 119,96). Isten éveinek nincs vége, mert ő örökkévaló (Zsolt 102,28). A messiási békének sem lesz vége (Ézs 9,6; Jer 30,11). Ám 8,2 azt hirdeti, hogy elérte a vég Izráelt (vö. Ez 7,2.6). Különösen Dániel próféta gondolta át az idők végét: olyan látomása volt, amely a végső időről szólt (Dán 8,17). A vég elközelítése meghatározott időn belül fog bekövetkezni (Dán 8,19), ezért azt a feladatot kapja, hogy könyvének igéit pecsételje le a végső időkig (Dán 12,4; vö. Ézs 8,16).
Az ÚSZ az ÓSZ-i szóhasználathoz kapcsolódik. Abszolút értelemben használja a kifejezést a Mt 24,6 par, ahol Jézus az utolsó idők előjeleiről beszél: »de ez még nem a vég« (vö. Mt 13,39k.49; 24,3; 28,20; 1Kor 15,24; 1Pt 4,7). Zsid 9,26-ban Jézus megjelenése az ő elvégzett áldozati halálára utal, amelyet az idők végén vitt végbe (vö. 1Kor 10,11). (Ld. még APOKALIPTIKA; ESZKHATOLÓGIA; ÚR NAPJA; UTOLSÓ ÍTÉLET; ÚJ TEREMTÉS)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
