Illés Béla
Illés Béla (Kassa, 1895. márc. 22. – Bp., 1974. jan. 5.): író, újságíró, Kossuth-díjas (1950, 1955). Jogi tanulmányokat a bp.-i tudományegy.-en folytatott, doktorált (1916). Első írásait Ady Endre közbenjárására a Nyugat közölte (1916). Doktor Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásai c. munkája (1917) humanista tiltakozás a háború ellen. 1918-ban A szellemi munkások és a szocializmus, valamint Spartacus élete c. írásaiban már szocialista nézeteket hangoztatott. 1918-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a polgári demokratikus forradalom idején a Katonatanács tagja lett. A Tanácsköztársaság idején Újpest kulturális életét irányította, majd az újpesti fegyveres erők politikai parancsnoka volt. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, 1920–21-ben Kárpát-Ukrajnában a Munkás Újság munkatársa volt. Riportjait betiltotta a csehszlovák cenzúra, anyagukat ezért novellákban dolgozta fel. 1921-ben Pozsonyban jelent meg Ruszin Petra temetése c. elbeszéléskötete. Letartóztatták, majd kiutasították Csehszlovákiából. 1921–22-ben Bécsben élt mint alkalmi munkás és filmstatiszta. Novelláit a bécsi kommunista Rote Fahne és a reichenbergi (Csehszlovákia) Vorwärts, valamint az amerikai Új Előre közölte. 1923-ban kiutasították Ausztriából, a SZU-ba utazott. A Sarló és Kalapács gyár munkása volt. 1924-ben novelláskötete jelent meg oroszul, a művelődésügyi népbiztosság sajtóosztályának munkatársa lett. 1927-ben a Szovjet Írók Szövetsége titkárságának tagja. 1929-ben jelent meg Kun Béla előszavával Ég a Tisza c. regénye. Kárpáti rapszódia (Moszkva, 1939) c. regénye Bp.-en először különálló kötetekben: Új bor (1945), Erdei emberek (1945), Zsatkovics Gergely királysága (1946), majd 1946-ban együttesen jelent meg. A trilógia a Kárpát-Ukrajna népei: m.-ok, ukránok és szlovákok összefogását ábrázolja. A II. világháborúban a moszkvai 2. Népfölkelő Hadosztály önkéntese volt. Harcolt a moszkvai csatában. 1942-től őrnagyként a magyar hadifoglyok ügyeit intézte. 1944. szept. 26-án Lvovban az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar Újság, amelyet 1945 után Új Szó címen szerkesztett tovább. Őrnagyként részt vett Bp.-i harcokban, 1949-ben alezredesi rangban szerelt le. Szerepe volt az irodalmi élet megindításában. Az Írószövetség vezetőségi tagja, az Irodalmi Újság (1950–56) főszerk.-je volt. 1949-ben jelent meg Fegyvert s vitézt éneklek c. kötete, 1950-ben folytatása: A vígszínházi csata. 1954-ben adta közre regénytrilógiáját: a Honfoglalást. 1957–59-ben az Élet és Irodalom szerk. bizottsági tagja. 1957-ben az Irodalmi Tanács, 1959-ben az Írószövetség elnökségének tagja lett. 1961-ben megjelent Kenyér c. kötetét negyven esztendő (1920–1960) novellisztikájából válogatta. Írásaira jellemző a mesélő hang, a humor, az optimista szemlélet és a cselekményekben gazdag előadás. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Cikkeit Ahogy a kortárs látta (1961) c. kötetében gyűjtötte össze. – M. Harminchat esztendő (vál. elbeszélések, 1956); Válaszúton (novellák, 1958); Anekdoták könyve (1960); Lövészárokban (cikkek, publicisztikai írások, karcolatok 1916–1966, vál., szerk. Jászberényi József, Bp., 1967); Pipafüst mellett. Írók irodalomról, írókról, könyvekről, színművekről, filmekről, képzőművészetről (összegyűjtötte Jászberényi József, Bp., 1967); Varázsló inasok (elb., vál. Kónya Judit, Bp., 1978). – Irod. Diószegi András: I. B. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1966); Kortársak I. B.-ról (bibliográfia, szerk. Vasvári István, Bp., 1965); Katona Éva: I. B. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, Bp., 1968); Lunacsarszkij I. B.-ról (Élet és Irod., 1968. 12. sz.); Vas Zoltán: „Én” és I. B. (Kortárs, 1970. 3,. 4., 5., 6. sz.); Kellér Andor: A szemtanú (Az élet édes tarkasága, Bp. 1973); Tarján István: Béla bácsi (Napjaink, 1974. 4. sz.); Illés Lajos: I. B. (Kezdet és kibontakozás, Bp., 1974); Búcsú I. B.-tól (Máriássy Judit, Kahána Mózes, Thurzó Gábor írásai, Élet és Irod., 1974. 2. sz.); Garai Gábor: I. B. halálára (Új Írás, 1974. 3. sz.); Barabás Tibor: Emlékezés I. B.-ra (Magy. Nemzet, 1974. febr. 1.); Hámos György: Moszkvától a Vígszínházig (Kritika, 1974. 2. sz.); Szemlér Ferenc: Pipafüst mellett. Emléksorok I. B.-ról (A Hét, 1974. 6. sz.); Jász Dezső: A forradalom írója (Kortárs, 1975. 1. sz.); Major Ottó: I. B.-ról (Arcok és maszkok, Bp., 1975); Király István: Vázlat I. B.-ról (Irodalom és társadalom, Bp., 1976). – Szi. Vasvári István: I. B.-nak (vers, Élet és Irod., 1965. 12. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
