Szabolcsi Bence
Szabolcsi Bence (Bp., 1899. aug. 2. – Bp., 1973. jan. 21.): zenetörténész, az MTA tagja (l. 1948, r. 1955), Baumgarten-díjas (1933), Kossuth-díjas (1951, 1965). ~ Miksa fia, ~ Lajos öccse. A bp.-i tudományegy.-en jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917–20), a lipcsei egy.-en zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921–23), a bp.-i Zeneakadémián Kodály Zoltán, Weiner Leó és Siklós Albert tanítványaként (1917–21), Lipcsében (1921–32) Karg-Elert irányításával zeneszerzést tanult. 1923-ban Albert Hermannál doktorált. Disszertációja: Benedetti und Saracini, Beiträge zur Geschichte der Monodie. 1923-tól Bp.-en zenekritikus, szerk. és kiadói lektor. Társszerk.-je volt a Zenei Szemlének (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei Lexikonnak (1930–31). 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society tagjává választotta, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, 1960-ban a finn Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. zenetörténet tanára; megalapította (1951) és haláláig irányította a zenetörténészképzés első mo.-i műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az Új Zenei Szemle, 1960-tól 1973-ig a Magyar Zene, haláláig a Studia musicologica szerk. bizottságának tagja volt, az utóbbinak Kodály Zoltán halála után, 1967-től szerk.-je. 1951–1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a M. Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel szerk. a Zenetudományi tanulmányok tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és 1973-ig ig.-ként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1974 óta Zenetudományi Intézetként működik. ~ annak a századforduló táján született nemzedéknek volt a tagja, mely (Molnár Antallal, Tóth Aladárral, Major Ervinnel és másokkal) a korszerű m. zenetudomány megteremtését tűzte ki céljául. ~ hármas feladatot vállalt: a m. nyelvű, modern zenetörténetírás alapjainak lerakását, az új zenetörténeti-zenetudományi irodalom fórumainak és olvasótáborának megteremtését és pedagógiai munkásságával újabb zenetörténész-nemzedék felnevelését. Alkotó egyénisége három főbb hatásra alakult ki. A német filológusisk. vizsgálati módszerei mellett magáévá tette a francia tudomány (Taine, Rolland) történeti szemléletét és stiláris igényeit és a Bartóktól s főként Kodálytól tanult szemléletmódot: az élő hagyománynak az írottal való egybevetését-összehasonlítását. A zenetörténet mint önálló irodalmi műfaj, ~ munkásságával jelenik meg a m. szellemi életben. Tudományos munkásságával, Bartók és Kodály példáját követve, szellemi hídverésre törekedett Kelet és Nyugat között. Első m. nyelvű publikációja Mozarttal, az első két német nyelvű Kodállyal, ill. a régi m. zenetörténet kérdéseivel foglalkozott. Az 1920–30-as években bejárta a Duna menti országakat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi m. zenetörténeti emlékeit. Útjainak eredményeképpen 1928–1954 között tíz alapvető tanulmányt írt a m. zene történetéről a középkortól a 19. sz.-ig. Ezek A magyar zene évszázadai c. gyűjteményes kötetekben jelentek meg (1959, 1961). Ugyanennek az anyagnak más elvű, antológiaszerű összefoglalása A magyar zenetörténet kézikönyve (1947). Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára: Bevezetés a zenetörténetbe (Bp., 1936); A zene története (Bp., 1940); Beethoven (Bp., 1947); Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig (Bp., 1948). Kétirányú „keleti” és „nyugati” – kutatásainak monumentális szintézise fő műve: A melódia története (Bp., 1950). ~ írta az első, tudományos hitelű m. Bartók-életrajzot (1955). Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései korszakát vizsgáló tanulmánya is: Liszt Ferenc estéje (Bp., 1956). Élete utolsó hónapjaiban adta közre válogatott Kodály-tanulmányait (Úton Kodályhoz, Bp., 1972). Kutatásainak két fő területét egy-egy hanglemez-antológia formájában is közreadta (Musica Hungarica, Bp., 1965; Musica mundana, Bp., 1975). A ~-életmű kiadása Bónis Ferenc szerkesztésében 1977-től indult meg. Herder-díjjal (1971) tüntették ki. – Irod. Bartók Béla: Sz. B. (The Universal Jewish Encyklopedia, X., New York, 1943); Maróthy János: Az élet tudósa (Muzsika, 1959); Maróthy János: Eine kurzgefasste Bibliographie der musikwissenschaftlichen Werken von B. Szabolcsi (Beiträge zur Musikwissenschaft, Berlin, 1960); Szabolcsi Bence: Sz. B. (önéletrajz; Die Musik in Geschichte und Gegenwart, 13, Kassel 1965); Studia musicologica Bence Szabolcsi Septuagenario (szerk. Bartha Dénes, Bp., 1969); Lukács György: Sz. B. hetvenéves (Muzsika, 1969. 8. sz.); Magyar zenetörténeti tanulmányok Sz. B. 70. születésnapjára (szerk. Bónis Ferenc, Bp., 1969); Berlász Melinda–Homolya István: Sz. B. félévszázados munkássága (M. Zenetört. Tan., 1969); Kroó György–Újfalussy József–Köpeczi Béla: Obituary: Bence Szabolcsi (Hungarian Music News, 1973); Kecskeméti István-Rajeczky Benjamin–Kósa György–Papp Márta: A tudós nevelő (Muzsika, 1973); Biernaczky Szilárd: Sz. B. (Kortárs, 1973. 4. sz.); Fodor Géza: Sz. B. emléke (Irod. tört., 1973. 3. sz.); Bónis Ferenc: Sz. B. magyar századai (Muzsika, 1973); Újfalussy József: Sz. B. (Magy. Tud., 1973. 7-8. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
