sarok
sarok – ‘a lábfej, illetve a talp leghátsó része’; ‘lábbelinek ez alatti, többnyire magasított része’; ‘síknak, térnek összefutó vonalak, illetve síkok által határolt része, szöglet’: a szőnyeg sarka, a szoba sarkában, a ház sarkánál; ‘ajtónak, ablakszárnynak a forgástengelyhez közel fekvő része’: sarokvas; ‘‹régen› világtáj’: a világ négy sarkából; ‘‹pontatlanul› sark (lásd ott)’. Származékai: sarkos, sarki, sarkít, sarkal, sarkalatos.
Alighanem egy hangutánzó, illetve hangfestő eredetű sar- tőből származik, amely a gyors mozgás, illetve a forgás jelentéselemét hordozza (lásd sarj), és deverbális -k névszóképzőt tartalmaz. A jelentés alapja e szócsaládban a forgás volt, mind az ajtósarokra értve, mind az emberi sarokra, amelyen könnyű megfordulni, s ez magyarázza a sark önállósodását sajátos jelentéskörében. Lásd még sarj, sarkall, sarkantyú, sellő, serdül, serény, serken, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
