sellő
sellő – ‘halfarkú nőnek képzelt vízitündér’; ‘sebes, torlódó, örvénylő folyószakasz’.
A fenti második jelentés az eredetibb, és a szó egy feltehető *serlik (‘forog’) ige főnevesült folyamatos melléknévi igeneve rl ⇨ ll hasonulás révén. Ma általános jelentése a 19. század második felében terjedt el a magyar mitológia kutatóinak jóvoltából, valószínűleg korábbi nyelvemlékek félreértése folytán. A feltett ige ser- töve hangutánzó, illetve hangfestő eredetű, gyors mozgást, illetve forgást fejez ki, és így a ~ népes szócsalád tagja: lásd sarj, sarkall, sarkantyú, sarok, serdül, serény, serken, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
