bodza
bodza: a gyalogbodza (lat. Sambucus ebulus) és a fekete bodza (S. nigra) bogyós terméséből főleg a Dunántúlon lekvárt (csete) főznek. A 19. sz.-ban még gyakori volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk) fogyasztása. Mindkét bodza-species virágjából főzött tea, a bodza héja, friss bimbója elterjedt népi gyógyszer. A néphit szerint ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró (palócok, Szatmár). A bodza letépett felső három ágacskáját az eresz alá téve porral hintik le ilyen → ráolvasás kíséretében: „Akkor legyen N. N. disznójában pondró, amikor a hét esztendős siket ember fog üdvözülni” (Cserehát). A sertéseket elkerüli a vész, ha bodzaágat szórnak az ólba (Göcsej). A bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. A bodza az ördög, a gonosz lelkek fája. Júdás is bodzafára akasztotta fel magát (Alsó-Őrség). Hasonló hiedelmek a bodzáról Európa-szerte ismeretesek. A magyar közlésekből a legtöbbször nem állapítható meg, hogy melyik speciesről van szó. – Irod. Vajkai Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához (Ethn., 1937); Faller Jenő: Növényeink a népies gyógyászatban, kuruzslásban és babonában (Debrecen, 1943).
Fekete bodza virágos hajtása és virága
Gunda Béla
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
