fonódal

Full text search

fonódal: fonóbeli összejövetelen énekelt lírai dal. A fonó a falusi nők egyik legfőbb éneklési alkalma is volt az ősztől tavaszig tartó időszakban. Helyenként a lányok és az asszonyok, ill. egyes korcsoportjaik el is különülhettek, ennek megfelelően különbözhetett dalkincsük is; általában a leányoké volt az újabb és időszerűbb. Éneklés tekintetében a férfiak másodrendű szerepet játszottak, saját dalkincsük szegényesebb és díszítetlenebb, a táncokat és a különféle játékokat viszont rendszerint ők kezdeményezték. A fonóban az egyéni kezdeményezés szinte teljesen kötetlen és szabad volt, gyakran énekeltek szólóban, a közös éneklés azonban átmenetileg állandó formát adott egy-egy dalnak, mely a fonóból kiszorulva gyorsabb változásnak volt ismét kitéve. A fonó volt a dal tanulásának és cserélődésének egyik legfontosabb helye; úgyszólván minden lírai és epikai műfaj elhangzott. Az előadás sarán a fonódalok részint időrendben (legényváróktól a búcsúdalokig), részint tartalmi-tematikai csoportokban (csúfolók, szerelmi dalok stb.) követtek egymást. Külföldi példákkal ellentétben a magyar fonódalok közt nincsenek munkadalok, általában érzelmi mulattató jellegűek (párosító, csúfoló, szerelmi, tánc- és játékdal stb.). A fonó keretül szolgált (Virágos kenderem kiázott a tóba...), a fonódalok tartalmilag ritkán kapcsolódnak a munkához (Tudok szőni, tudok fonni, tudok motollálni...), elsősorban az ún. legényváró vagy esti dalok (Ez a kislány, jaj, de szépen fonogat; Este van már, késő este, kilencet ütött az óra...), s némelykor a búcsúdalok is. ( még: ballada, előadás) – Irod. Lajos Árpád: Borsodi fonó (Miskolc, 1965); Gaál Károly: Spinnstubenlieder (München – Zürich, 1966).
Katona Imre

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages