halott búcsúztatása
halott búcsúztatása: a → temetési szertartás része. A halott kivitelekor az udvaron az egyházi szertartás után általában a kántor búcsúztatta el a halottat, az általa költött énekkel. A halott nevében szólal meg egyes szám első személyben. Egyes halotti búcsúztatók végig a halott nevében szólnak; míg másokat általánosabb bevezető és befejező rész keretez. A halott életének egyes eseményeit, korának és nemének megfelelően a kántor a búcsúztatószövegek helyileg szokásos formái és formulái közé ékeli. Ékes rigmusokban, énekszóval búcsúztatja a halottat szüleitől, testvéreitől, rokonaitól, szomszédaitól stb. Dallama rendszerint nem egyéni alkotás (bár ilyen is előfordul), hanem ismert → népének, → virrasztóének vagy → búcsúsének. A halotti búcsúztató történeti emlékei arra engednek következtetni, hogy jó ideig főúri és városi temetési szertartásban szerepeltek. Pl. 1707-ben ezt írta Révay Erzsébet Radvánszky Jánosnak: „Ha Isten mostani terhemet elvenné, kérem ne hagyjon imitt-amott parasztul eltemettetni, hanem Isten parancsolatja szerint becsületes temetésem legyen, verseket mondasson betévén beléjük sok keserves sorsomat s gyermekségemtől való keserves bukdosásimat, uramért tett keserves nyomorúságimat... Krasnu Péter jól tudja csinálni magyar és tót verseket, kérem véle csináltassa tótul és magyarul, ki is nyomtassa mind a kettőt – maradt isten áldásából annyi pénzem – és osztassa el jóakaróimnak.” A halott búcsúztatásának énekes formái mellett vagy helyett ismeretesek verses vagy prózai formák is. Pl. Kalotaszegen nemcsak a kántor, hanem főként a rokonok vagy a köszöntőmondók (akik egyéb jeles alkalmakkor is szerepelnek) adták elő a búcsúztatót a behantolt sír felett. Kolozsvárott a → kalandos társaságok szintén a sírnál mondtak verses búcsúztatót. Ugyanitt korábban a háznál is búcsúztattak; ekkor került sor a nemzetséglevél felolvasására. Prot.-oknál a lelkész búcsúztatta a halottat (némely helyen, ahol templomból temettek), és olvasta fel a nemzetséglevelet. Ez a halott rövid életrajzi adatait tartalmazta, és felsorolta azoknak a nevét, akiktől a halott elbúcsúzik. Többnyire → virrasztás közben állították össze a rokonok és a család. Mivel az egyházi vezetés szorgalmazta elmaradását, az utóbbi évtizedekben már csak kisebb helységekben, a hagyományokhoz inkább ragaszkodó vidékeken gyakorolták. Szokásos volt a halotti búcsúztatószöveg szétosztása is a gyászolók közt. A halott búcsúztatásának tréfás változatai a → halottas játék és a → menyasszony búcsúztatása. (→ még: halál, halotti szokások) – Irod. Fludorovics Zsigmond: A matyókról (Népr. Ért., 1913); Nagy Jenő: Temetés, temető és halotti tor a kalotaszegi Magyarvalkón (Ethn., 1942); K. Kovács László: A kolozsvári hóstatiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Siratók (A Magyar Népzene Tára, V., 1966).
Halott búcsúsztatása (Diósviszló, Baranya m.)
Szendrei Janka–Tátrai Zsuzsanna
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
