népies műtáncok
népies műtáncok: A múlt század 20-as és 30-as éveiben, e korszak nemzeti törekvéseinek idejében indult meg az a folyamat, hogy a táncot hivatásszerűen űző → táncmesterek a néptánc motívumaiból, azok módosított változataiból, külföldi minták (olasz, német, francia koreográfiák) hatására, sokszor idegen lépések magyarosításával, színpadi vagy szalontáncokat szerkesztettek. E kísérletezéseket az a körülmény is elősegítette, hogy a pesti Nemzeti Színház már fennállása óta tartott táncosokat, kikkel színpadi jelenetek keretében időnként magyar táncokat mutattatott be. A francia négyes és a cotillon (füzértánc) ösztönzésül szolgált, hogy a magyar tánctanítók és táncművészek ezek mintájára magyar társastáncokat szerkesszenek. Az új táncokat a táncmesterek személyesen vagy alkalmi társulataikkal bemutatták, ill. tánciskolákon belül terjesztették. Az első nevesebb magyar táncmester Farkas József volt, aki saját táncszerzeményeivel itthon és külföldön sikeresen szerepelt. 1832-ben Európa nagy városaiban, Bécsben, Párizsban és Milánóban a Bihari-féle híres cigányzenészekkel együtt szerzett hírt a magyar táncnak és zenének. Farkas Józsefnek, a verbunk színpadi népszerűsítőjének, aki tánc közben „spiccelt” is, a magyar tánc balettesítésére irányuló törekvései voltak. Társastáncai túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy a kezdeti sikerek után népszerűek maradjanak. Szőllősy-Szabó Lajosnak, e korszak másik úttörő táncművészének és tánctanítójának sikerült először olyan társastáncot szerkesztenie, amely Pesten és vidéken egyaránt népszerűségre tett szert. Ez volt a Körtánc (1840-ben készült) Rózsavölgyi Márk zenéjére (→ még: körmagyar). Szőllősy mintájára még számos más táncmester kísérletezett ilyen jellegű társastánc összeállításával az 1840-es években, de később is, a múlt század második felében. Ezek kisebb-nagyobb kezdeti vagy helyi siker után soha nem múlták felül Szőllősy-Szabó körtáncát. A többi között ilyenek voltak: Thury János „magyar kvadrill”-ja 1842-ben, Veszter Sándor „társalgó”-ja (a múlt század 40-es éveiben Farkashoz hasonlóan külföldön is nagy sikerrel szereplő táncmester és táncművész e társastáncát 1844-ben mutatták be a Nemzeti Színházban); Kőhegyi József „vigadó”-ja (1847-ben), az 1860-as években Tóth Samu „palotás”-a, Kinsky Károly 1896-ban közreadott „palotás”-a, Herzenberger József „levente csárdás”-a (1888) stb. Szőllősy-Szabó körtáncát egyik tanítványa, Kilányi Lajos írta le, és az 1845-ben meg is jelent Bécsben. A tánc 6 részében szereplő 15 lépést részletesen leírta, ezek lényegében a reformkorszak népies műtáncaira jellemző motívumok első olvasható közlését jelentik. – Lakatos Sándor, e korszak neves táncmestere („lábászok lábásza”) próbálta rendszerbe foglalni a magyar tánc, így a verbunk mozdulatkincsét. 32 figurát figyelt meg (Lakatos Sándor: A magyar táncról. Rajta párok, táncoljunk!) Tánckedvelők könyve, Nagykanizsa, 1871). E kiragadott, mereven alkotott, sematikus mozdulatkincs erős hatással volt a legutóbbi időkig a táncmesterek tevékenységére. Ugyanezeket a motívumokat variálták, sokszor különböző elnevezésekkel népies műtáncaikban (→ magyar kettős, → palotás, → magyar verbunk stb.). A 32 motívum a századforduló óta a tánciskolába járó parasztság tudatában is él (→ magyar szóló). (Róka Pál: A táncművészet tankönyve, Bp., 1900; Lakatos Károly által említett mozdulatkincs variációit közli esetenként más elnevezéssel.) Egyes vidékeken (mint pl. Szatmár megyében) a népies műtáncok tánciskolában tanított sematikus mozdulatai visszakerültek a néptánckincsbe és hasonultak ahhoz. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Haraszti Emil: A tánc története (Bp., 1937); Szentpál Olga: A csárdás. A magyar nemzeti társastánc a XIX. század első felében (Bp., 1954); Vályi Rózsi: A magyar balett történetéből (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Táncmesterek a szatmári falvakban (Tánctud. Tanulm., 1959–1960., Bp., 1960).
Népies műtánc motívuma
Népies műtánc motívuma
Pesovár Ferenc
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
