népművész
népművész: a népi kortárs → alkotóknak a felszabadulás óta kialakult megnevezése, valamely népművészeti ág (elsősorban díszítőművészet, ritkábban előadóművészet, költészet) kiváló művelője, aki rendszeres tanulmányok végzése nélkül is hozzáértéssel, de többnyire még nem hivatásszerűen foglalkozik a művészkedéssel és a közösségi hagyományoktól sem szakadt el. A népművész az → amatőrök népes táborához tartozik, de az átlagnál tehetségesebb és a névtelenségből való kiemelkedés során nem vált → dilettánssá. Művészete fejlettebb a primitív, de közösségibb az ún. naiv művészetnél; megfelelő támogatással hivatásos művésszé válhat. Hazánkban – szovjet példa nyomán – 1953 óta foglalkoznak velük rendszeresen: az ekkor alakult Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Orsz. Szövetsége (HISZÖV) elsősorban munkalehetőséget igyekszik biztosítani számukra, a Népi Iparművészeti Tanács pedig mindazoknak, akik a hagyományápolás mellett alkotóan is képesek továbbfejleszteni a népi díszítőművészetet, a népi iparművész címet adományozza. (A legutóbbi évekig félezernél is többen kapták meg.) A legkiválóbb népművészeket ugyancsak 1953 óta külön is kitüntetik: minisztertanácsi határozat alapján egy művelődésügyi és népművelési szervből álló bizottság minden év aug. 20-án 8–10 pályázónak a népművészet mestere címet adományozza, mely egyszeri pénzjutalommal és különféle más kedvezményekkel is jár (az idősebbek pl. nyugdíj-kiegészítésben részesülnek). A KISZ 1971-től a népművészet ifjú mestere kitüntetést adományozza, és a műveket kiállításon is bemutatja. A Népi Iparművészeti Tanács a költségekkel járó művészkedéshez (főként a népi iparművészeknek) ún. alkotói díjat folyósít, mely szélesebb kört érint (1970-ben pl. 198-an, 1971-ben pedig 112-en kapták meg). A népművészet mestere címet 19 év alatt 22 népművészeti ág 161 népművésze kapta meg: 26 faragó, 22 hímző, 16 fazekas, 14 zenész, 14 énekes, 13 szövő, 12 mesemondó, 9 táncos, 4 bábos, 3–3 pingáló és szűrszabó, 2–2 kulacs-, babakészítő, busóálarc-faragó, munkásdalénekes, 1–1 kosárfonó, szűcs, kampókészítő, vaskovács, bocskoros és mézeskalácsos. E kitüntetett népművészek között a szakirodalomban jól ismert nevek is vannak, így többek között → mesemondó (Ámi Lajos, Lacza Mihály, Palkó Józsefné, Tombácz János), → énekmondó (Zsíros Ferencné), ún. előrajzoló (Kisjankó Bori, pingáló asszony (→ pingálás) (Vén Lajosné), faragó (→ fafaragás) (Tóth Mihály, id. és ifj. Kapoli Antal), → táncos egyéniségek (Fülöp Sándor, Karsai Zsigmond), → fazekas (Kántor Sándor) és többféle művészeti ágban is kiváló tehetség (Gáspár S. Antal, Vankóné Dudás Juli) és még sokan mások. Néhányuk nevét szélesebb nemzetközi közvélemény is megismerhette: a varsói VIT nagydíját Nagy Ferenc faragó, a brüsszeli világkiállítás aranyérmét pedig Kántor Sándor fazekasmester nyerte el. (→ még: előadó, → népi verselő, → nótafa) – Irod. Manga János: Egy dunántúli faragó pásztor (Bp., 1954); Domanovszky György: A két faragó Kapoli (Bp., 1955); Molnár László: Kis Jankó Bori (Mezőkövesd, 1961); Népi iparművészet 1953–1973 (Összeállította Varga Marianna, bev. Domanovszky György, Bp., 1973).
Katona Imre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
