Majd Kazinczynak s egy-két társának sértő szavaitól, kivált pedig a Tövisek és Virágok (1811) című szúrós epigrammáitól, Vitkovicshoz írt nagy értékű episztolájától stb. felizgatva írták Somogyi Gedeon és mások a Mondolat, Dicshalom (1813) című gúnyiratot, melyhez adalékokat Debrecenből Szentgyörgyi, a Dunántúlról mások szolgáltattak. Ez az újítók, kivált Barcafalvi Szabó Dávid képzéseiből összeállított gúnyos cikkeken kivül, 52 lapra terjedő szótárban gyűjti össze szavaikat, nem tévén különbséget a Kazinczytól helyeselt és megrótt újítások közt. A gúnyirat elejére pedig egy torzképet tettek, mely Kazniczyt megkoszorúzva, szamáron ülve s a Parnassus felé így haladva ábrázolja, – és ízetlensége s még akkor páratlan durvasága miatt mélyen sértette a botlásaiban is nemeslelkű férfiút és társait, de általában elundorította a jobb érzésű közönséget is. Társai közül Szemere Pál és Kölcsey adtak Feleletet a Mondolatra. (1815.) De sem ennek kevéssé sikerűlt gúnyos versei s visszatorló elméskedései, sem más igyekezet nem bírta megszűntetni az ellenkező nézeteket, melyeket a régi erőtlen értelmességre törekvés, kivált pedig a magyartalanságtól, korcs németességtől való nem alaptalan félelem fentartott. Ezenkívül nálunk is, mint másutt, az irodalmi és nyelvbeli újítás, a bölcselmi, politikai s vallási szabadabb nézetekkel, szabadelvűséggel volt kapcsolatban és Kazinczytól naturalizmusáért, melynek eleinte hódolni látszott, sokszor kifejezett felvilágosúltságaért (melyet nem régiben is oly erősen üldöztek) vagy hitfelekezeti közönyösségeért is idegenek voltak sokan, a mellett hogy az iskolák közössé tételében való közreműködését sem igen felejtették s ezt fogságbeli szenvedéseiért sem tudták egészen elengedni.
Nyilatkozott is ellene folyvást és többfelől a nem-tetszés. Folyóiratok cikkeiben és önálló munkákban. Amazok közé tartozik egy paródia a nyelvújítás ellen (MKurir 1814). Gúnydal ugyanaz ellen, utóbb kiadva (ÚM Múzeum 1853.). Halottak beszélgetése, mely a németeskedést csúfolja (Kedveskedő 1824.). Kazinczy munkáinak birálata (Tud. Gyűjtemény, 1818.). A magyar írás mostani állapotjáról (Tudom. Gyűjtemény, 1824.) stb.