Beregszászi Nagy Pál
Beregszászi Nagy Pál
Az önálló művek közt említendők a nyelvtudós Beregszászi Nagy Pálé: De derivatione et formatione vocabulorum (Pest, 1815.), mely a szóképzés módjait annyira korlátozza s az analogiát oly szűk körre szorítja, hogy a legtöbb új szónak ellene kell mondania. Ezt a nézetet hirdeti Két értekezés című füzetében is, mely amannak védelme és kiegészítése. Álláspontját, valamint sok másét, könnyen megérthetni. Ha a nyelv-gyakorlat minden szokásalkotta szabályát a szók alkotására nézve szoros törvénynek, minden alkatot rideg, változhatatlan alaknak tekintünk, mint a természet törvényeit és alakjait: nem könnyen ismerhetjük el az új alkotások jogosultságát, a meglevő alkotóktól elvont analogia tovább-terjesztésének jogát. E szerint kötelesek volnánk mindent a természetes önfejlődésre hagyni (a nép szellemének s kiváló nagy szellemnek egyéni akaratának csak szenvedőleges szerepet engedvén) s jövendőre minden alkotást ettől várni. Vagy csak a legkonkrétabb esetekre szabadítni fel az öntudatos egyéni elmének alkotó jogát; úgy hogy lehetne új szót képezni -ás-sal minden törzstől, -at-tal kevesebbtől, ár, -ály, -ag stb.-vel már egytől sem. Bizonyos is, hogy a nyelv körében egyéni akarat csak az összesre való tekintettel, annak szellemében, annak helyeslése biztos reményében alkothat újat; vagyis az új alkotás csak az összes nemzet szellemének méltó képviselőitől megérzett szükség esetén jogosúlt, csak igen ritka esetekben, mint Kazinczy idézett állításaiból kitetszik. (Szabad legyen ily eset példáit: erény, jog, állam, elnök, elv, stb. új szavainkban keresni.) De az is kétségtelen s a mondottakból következik, hogy a nyelvek történetében sokszor volt tényező az egyén akarata és szükség-érzete, mint többek közt Helmeczy is kimutatá. Alig tagadható az is, mit Kazinczy és a német nagy írók állítottak, hogy az irodalmi vagy magasabb hivatású nyelv, melyet ők a mindennapi életétől mindig megkülönböztetnek, jeles írók hatása, talán tartalma alatt is állott, s hogy a szépirodalom nyelvében csak az a szép és jó, a mit azok megállapítottak. Hogy a kora felett, de azzal szoros kapcsolatban álló, korát sejtelmesen megelőző, mélyen megértő írónak géniusza ad jogot a nyelvvel egyben-másban, bár nem önkényesen, rendelkezni, mint geniális hadvezérnek az ellenséget sine imperio (hadvezéri hivatal nélkül) is megverni, – tehát a grammatika ellenére is szépet és jót alkotni. Ezt igazolta némely tudományos teknitély véleménye is. Győri Sándor, a mathematikus író így szól: »Nyelvészeti szabályok szerént alkotott, de az eszmét ki nem merítő szó, rossz, ellenben egy nyelvészetileg hibás, de a tárgyat értelmező, elfogadandó.«
A Mondolat címlapja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
