Irodalmunk története
Irodalmunk története
Irodalmunk története tehát a közös emberi míveltség fejlődéséhez való viszonyunknak s egyszersmind nemzeti fejlődésünknek története. E jelleménél fogva, érdekesség és tanulság tekintetében, ránk egy sem haladhatja meg nemzeti tanulmányaink közül. A nemzeti lélek fejlődésének rajza, azoknak pályájában, kik e lélek tartalmát és mozgalmait szavakban is ki tudták fejezni: azt a mit a nemzet tanúlt, tanulásából magára nézve értékesnek tartott és saját eszejárásához s viszonyaihoz idomított és alkalmazott; a mit ezen kivül maga gondolt, képzelt és érzett. Mindez a különböző századoknak, vidékeknek, életkörülményeknek hatása alatt különböző módon fejlett s más-más lelki és testi adományokkal biró egyéniségekben és munkáikban nyilatkozik meg; de természeti törvény szerint megnyilatkozik. Kifejezésre jut a regésektől s a székesfehérvári gyűlés pogány lázító énekeseitől kezdve egészen napjaink költői, írói és szónokaiig: a mívelődő, gondolkodó és érző nemzet. Különböző koroknak különböző hatásai alá került magyar lélek nyilatkozik bennök, s minden jelentősebb nyilatkozata, annál az új tartalomnál és új módnál fogva, melly benne az író egyéniségeé, ismét hat a magyar lélekre. Zrinyiből a tizenhetedik század nemzeti lelke szól, de nem csupán ez; a mit tanulmányaiból, képzeletéből, gondolkodásából, egész egyéniségéből belevitt munkájába: azzal ezt a lelket gazdagabbá tette s fontos részévé lett további fejlődésének.
Irodalmunkban ez a nemzeti jelleme, s csak közvetett hatása az általános ember mívelődésre: volt az oka, hogy szellemi életünkkel a világ nem sokat törődött. Mátyás királyt és udvarának fényét, gazdagságát, izlését magasztalják vándorló humanisták, kik nála meleg és kényelmes otthonra találtak; de a nemzet mívelődési életére, mint másutt, úgy itt sem igen van gondjuk. Egy tizenhatodik századbeli német polyhistor, GESSNER KONRÁD, munkája, a Bibliotheca Universalis, éppen az, melynél fogva az irodalomtörténet atyjának nevezik, a legrégibb idegen könyv, melyben magyar írókról és magyar irodalomról szó van. E munkának 1583. Simlertől és Friustól részint kivont, részint bővített kiadásában legalább nevök szerint meg vannak említve: Janus Pannonius, Verbőczi István, Dévai Biró Mátyás, Melius Péter, Oláh Miklós és még néhányan a mieink közül. Ez azonban nagyon kivételes figyelem irántunk, mely követőkre hosszú időn át nem talált, sőt feledésbe ment. REINMANN JAKAB FRIGYES a Historia Literariához készűlt bevezetésében már nem tudja: »vajjon ki adhatna hírt – de Scriptis et Scriptoribus Hungaricis? Nem is hiszi, hogy erről a tárgyról akárki bármit írt, sőt azt sem, hogy valami figyelemre méltót írhatott volna; mert a magyaroknak már mindig olyan volt a természetök, hogy egy jó paripára vagy egy puszta kardra többet adtak, mint egy érdekes könyvre«.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
