A Dubnici krónika
A Dubnici krónika
Nagy Lajos dicső korának két egymástól különböző, de egyaránt nagy értékű kútfő tartotta meg az emlékét. Az egyik a Dubnici Krónikában maradt meg. Ez színezésben, részletezésben, jellemzésben a régi nemzeti krónikának méltó folytatása. Írója valószinűleg minorita, Lajos király káplánja, ki őt hadjárataiban kisérte. E mű költői becsét mi sem bizonyítja inkább mint az, hogy Arany János kiváló előszeretettel használta. Innét merítette a Szent Lászlónak s a Toldi szerelme számos epizódjának tárgyát. Sajnos, hogy csak néhány évre (1345–53.) terjedő töredék.
A másik KÜKÜLLŐI JÁNOS esperes munkája Lajos király tetteiről. Ez sokkal szárazabb, rövidebb, de az az érdeme, hogy a király egész uralkodására kiterjed, s jellemének vallásos, némileg misztikus vonásaira is vet világot. Küküllői János művét THURÓCZI JÁNOS krónikája őrizte meg számunkra. Mátyás korának ez a tudós itélőmestere egészen az ő idejéig, 1468-ig viszi az eseményeket. Jól értesűlt, hiteles és tudományosság mellett a népies hagyományokat sem veti meg. Ő beszéli el a Kontnak és társainak sorsát. Különösen nagy szeretettel ír Hunyadi Jánosról, a nemzet hőséről, és fiának, a nemzet reményének, királylyá választásáról.
Zsigmond király. (Thuróczi krónikájából.)
A nemzeti érzés ép annyira megvan az ANONYMUS híres művében, de ebben aránylag sokkal nagyobb rész jut már az egyházi felfogásnak és a rómain alapuló míveltségnek. Régi történetíróink közt kétségtelenül Béla király jegyzője bírt a legterjedelmesebb egyházi és világi olvasottsággal. Ő már annyira keresztyén, hogy a magyarok honfoglalását úton-útfélen a kiválasztott nép kanaáni hadjáratához hasonlítja, annyira, hogy szerinte már a pogány Álmosban, a »jókedvű adakozóban« is megvolt a Szent-Lélek adománya. A mellett ismeri és felhasználja az akkori irodalom egész körét, Justinus történetét, Nagy Sándor mondáját, a középkori trójai mondát, Isidorus etymologiáit és Regino krónikáját. Már e szélesebb körű míveltségéből és a biblikus vonások előtérbe lépéséből is következtetjük, hogy műve későbbi eredetű a nemzeti krónikásénál.
A Gesta Hungarorum írója magát Béla király jegyzőjének nevezi, mi szabad tért enged őt az 1060–1270 közti időbe helyezni. Régebbi történetíróink szerették őt I. Béla kortársának feltüntetni, hogy előadásának hitelességét valamikép támogassák. De a krónika egymásután lerontotta erősségeiket, most már alig van szakember, ki őt III. Béláénál régebbi korba helyezné. Az eredeti kézirat nem maradt meg; az a könyv, melyet a bécsi könyvtárban őriznek, a XIII. század végén vagy a XIV-nek elején írott másolat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
