III. Ottó hatása Sz. Istvánra
III. Ottó hatása Sz. Istvánra
Kétségtelen, Szent István királynak megkoronáztatása is »egyházi tény volt« – egyházi e szó legtágasabb értelmében. De a római birodalmi eszme befolyását, a nyugoti császárság apaságát sohasem tagadhatta meg. S a mint a III. Ottó romanizáló, antikizáló célzatú, mint egy pathétikus szimfónia elhaló akkordjai, elenyésznek, legott nyomasztó súlyával előtérbe lép a germán-német elem sajátlagos jellege és expanziv tendenciája.
István király maga, lelke, egyéniségének legbensőbb valójában, vallásossága nyilatkozásában ezen Ottó-szellemet tünteti elé. S ez alig szorúl magyarázatra. Annak a körnek volt ő neveltje, melynek élén III. Ottó állott, de a melynek szellemi központját a császár szerelme Szent Adalbert képezé. Ugyanazon szellemi légkör kisugárzása, rokonbenyomások, azonos aspirációk s ennélfogva hasonló eredmények.
Midőn német lovagok, Siegfridek és Waltharik görög betűkkel írják nevüket paviai placitumok alá, s a prafaectus urbis is görögül mázol, akkor keletkezik Magyarországon is az a páratlan emlék, mely úgy kirí középkori történetünk keretéből: a veszprémvölgyi apácakolostor görögnyelvű alapítólevele. Mi e görög monostor alapítását nem tulajdoníthatjuk első sorban dél-olasz befolyásoknak. Monte Cassinó és fiú-alapításai latinok maradtak, a Justinián utáni századokban is, midőn romano-bizantin duxok parancsoltak Nápolyban és a campaniai-apuliai részek felett. De felemelkedik Theophano császárné alakja, az a messzeható befolyás, melyet Közép-Európa országaira, udvaraira gyakorolt és nem kevésbé Gerbert-Sylvesterre, ki tőle szokta volt venni parancsait franciaországi szereplése alatt. S a »homo genere Graecus, imperio Romanus«, mint Gerbert III. Ottót nevezi, nem hivatkozik-e a »Graecisca nostra subtilitas-«ra és kéri az Istent, »ut Graecorum vivax ingenium« mestere által felkaroltassék?
Ha pedig Szent Istvánnak buzgó adománylevelét olvassuk, a ravennai Vasas Szent Péter monostora (monast. S. Petri ad vincula) javára, nem gondolunk-e önkénytelenül a császár hasonló tényeire azon város javára, melyben S. Roumalddal vezekelt s az aszkezis gyönyöreiben ittasúlt? Különben is, midőn Vajkot a »keresztkútból kiemelte« a sanseverino-i gróf, Deodat, mintegy jelképezte azt a melengető, eszme-érlelő szerepet, mely az italo-román elemnek Magyarország christianizálásában osztályrészül jutott.
De bármint legyen, lehetetlen fel nem ismerni azt az idegen, bár a szó legjobb értelmében kozmopolitikus vonást, mely e megindított vallási és társadalmi átalakításban érvényesűl. A magyar nemzet egy évezredeken keresztül több nagy forradalomnak válságait élte át; de egy sem volt világosabb, mélyrehatóbb és megrázkódtatóbb, mint az, melyet a Szent István apostoli térítése és hitegységi akciója – s az egységesítésen fekszik a súly – felidézett. A két tábor, mely itt összecsapott, az eszmék, melyek itt engesztelhetetlenül szemben állnak, évszázados kultúrtávolságok örvényei által voltak elválasztva.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
