Árpádkori viszonyok
Árpádkori viszonyok
Megtisztelésképen kell hát megemlítenünk, hogy Árpádházi királyaink közül azok, kik mívelődésünknek legtöbb szolgálatot tettek, valamennyien könyvtáralapítók és könyvkedvelők voltak. Szent István király 1015-iki alapító levelében olvassuk, hogy a pécsváradi monostornak 33 könyvet adott; s ugyanő rendelte el, hogy a községi templomok könyveiről a püspök gondoskodjék. Az elpusztuló egyházakra vonatkozólag Szent László törvénye szintén úgy intézkedett, hogy a könyvekre az illető püspök köteles megtéríteni. A főpapok előtt Szent Gellért járt jó példával, mert róla a legenda azt jegyezte fel, hogy könyveit tulajdon kezével szerkesztgeti vala. Neki különben nem az írás, hanem a hozzá szükséges anyag beszerzése volt teher. Egyik himnusz-magyarázatában arról panaszkodik, hogy pergamentet Magyarországon szerezni igen nehéz. Ugyanilyen nehézségbe ütközött a lemásolandó példányok felkutatása is. Gellért kortársa, Bonipert pécsi püspök 1008-ban Franciaországba írt Priscianus nyelvtanáért. Anastasius kalocsai érsek pedig a szent-emeráni szerzetesektől kolostoruk védszentjének könyvét kérte kölcsön. A hazai szerzetesekről, úgy látszik, mindig a koronás pártfogók gondoskodtak, mert különben nehéz volt megérteni, hogy a bakonybéli apátságnak 1086-ban már 84, a pannonhalminak pedig 1093-ban 72 kódexe volt. Hiszen ekkor a sok könyv még a királyok tulajdonában is kincseket képviselt. Kálmánról a közelkorú krónika azt jegyezte fel, hogy a magyarok azért hívták Könyves Kálmánnak, mivel könyvei valának. Az írás és olvasás mesterségét nálunk tulajdonkép csak III. Béla profanálta. A virágzásnak induló királyi kancellária és káptalani hiteles-helyek a könyvkészítést is megkönnyítették. A föllendült iparág mellett aztán az 1279-iki budai zsinat már elrendelhette, hogy minden plebánosnak legyen egy manuáléja és legyenek egyéb könyvei is, melyek a nappali és estéli istentisztelethez voltak szükségesek.
Sixtus skolasztikus pecsétje.
Oklevéltárainkban még számos nyom található, míg a megmaradt könyvek száma a fölemlített adatokénál is jóval kevesebb. A törvénykönyvek, legendák, egyházi szerkönyvek és krónikák többnyire késői átírások. Az Árpádkorból csak a Pray-kódex, a német-ujvári missale, Szent István törvényei, a Hartvik-kódex, az admonti Vid-féle biblia s III. Béla és Gertrud királyné állítólagos imádságos könyvei maradtak meg. A nemzeti krónikák gazdag irodalmának egyetlen Árpádkori példánya sincs. Annál több az eredeti oklevél, melynek a benne foglalt magánjogi tartalom biztosította a fenmaradást. A nagy értéket képviselő könyvekre, melyek másolatok és másolhatók voltak, aránytalanul kevesebb gond fordíttatott. Ez a titka annak, hogy az esetlegesen megmenekűlt másolatok mindegyikére ezernél több oklevél esik. Egy ilyen 1276-iki oklevél a veszprémi tűzvészről emlékezvén meg, fölemlíti, hogy a székesegyház kincseivel együtt háromezer márka értékű könyv is odaégett. Pál törvénytudor ezer márka értékű könyvtára szintén elpusztúlt és odaveszett vele még tizenöt kanonok és tanár összes könyvkészlete is. Egy másik oklevelünk 1295-ből a pápának panaszkodja, hogy a fejérvári káptalant pótolhatlan veszteség érte, mert elégtek azok a nagy költséggel íratott, temérdek aranytól ragyogó, csillogó drágakövekbe foglalt és remek művészi diszítésekkel ellátott könyvek is, melyekhez hasonlót Magyarországon még alig látott valaki. Hihetőleg ezeket akarta pótolni, vagy tán ezek közül mentetett meg az a két szép kötet, melyekről Thuróczi azt írja, hogy a kapcsos táblák diszítéke mindegyiken hetvennégy márkányi tiszta aranyat képviselt. Hasonló példányok lehettek azok a párnára helyezett evangéliumok is, melyek a nagyobb vagyonösszeírásokban (pl. a pannonhalmiban) nem a könyvek közé, hanem a műkincsek közé soroztattak. Ilyennel pedig minden hiteles-hely rendelkezett, mert az oklevelek gyakori bizonysága szerint erre mindig szükség volt, valahányszor a káptalan vagy konvent esküt kivánt. Mig ugyanis a fél esküjét mondta, jobbját a kitett evangélium díszes, többnyire ereklyéket is tartalmazó táblájára kellett helyeznie.
D, F, S kezdőbetűk a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár 1377-iki Esztergomi Missaléjából.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
