A RÉGI TÁNCRÉTEG VONÁSAI
A RÉGI TÁNCRÉTEG VONÁSAI
A késő középkorig visszavezethető régi táncfajták típusai egymással szorosan összefüggő láncolatot alkotnak annak ellenére, hogy területileg sokfélék, s típusaik, altípusaik a zenei és strukturális fejlettség, formagazdagság különböző fokait őrzik. Régiesebb típuscsaládjait (pásztortáncok, ugrós táncok) még a műfaji-formai kialakulatlanság, a többalakúság jellemzi, a fejlettebbek viszont már homogén, tiszta műfaji kategóriák (legényes táncok, régi páros táncok). A magyar és kelet-európai népzene régi dallamai mellett korai nyugati tánczenei divatok is átszínezték s bővítették a régi táncok zenéjét. Java részüket mérsékelt tempójú (Mm. 
= 80–130), 2/4-es ütemű 
-os értékben mozgó, pontozatlan ritmusú izopodikus-tetrapodikus (azonos ütemű – négyütemű) dallamok kísérik. A táncmozgás főértéke is a , mely a ritmuskísérettel többnyire egybevág. Páratlan ütemű és aszimmetrikus ritmusú tánctípusok is előfordulnak (Martin 1965a; 1965b; 1968c).
= 80–130), 2/4-es ütemű -os értékben mozgó, pontozatlan ritmusú izopodikus-tetrapodikus (azonos ütemű – négyütemű) dallamok kísérik. A táncmozgás főértéke is a , mely a ritmuskísérettel többnyire egybevág. Páratlan ütemű és aszimmetrikus ritmusú tánctípusok is előfordulnak (Martin 1965a; 1965b; 1968c).
A magyar népcsoportok egyenlőtlen történeti-társadalmi és kulturális fejlődéséből adódó táncbéli különbségek kiegyenlítődése a 19. század folyamán ezeket a táncokat már alig érintette, az egységesebb új stílus háttérbe szorította a korábbit. A régi táncok további fejlődésükben megrekedve egyrészt a peremvidékeken szigetszerűen éltek tovább, másrészt a parasztság hagyományőrzőbb rétegei őrizték őket sajátos alkalmazásban, s nemegyszer nemzetiségeink és szomszéd népeink tánckincsébe átszűrődve maradtak fenn.
Régi táncfajtáinkhoz közvetlenül kapcsolódnak a szomszédos kelet-európai népek tánckincsének bizonyos típusai (Martin 1964a). A lánckörtáncok és fegyvertáncok, ugrós táncok esetében távolabbi keleti és balkáni kapcsolatok is mutatkoznak. A nyugati táncdivatok hullámai elsősorban a régi páros táncokban éreztetik hatásukat. Ezek a hatások érlelték meg új stílusú tánckultúránk alapját.
A régi táncok területi elterjedése, megosztása sajátos, figyelemre méltó képet mutat. A régiesebb típuscsaládok (leánykörtánc, pásztortáncok, ugrós táncok) a Dél-Dunántúlon, az Alföldön és a Felföldön élnek. A régi nyugati hatásokkal átszíneződött, gazdagabb, legfejlettebb s már az új táncstílus felé vezető típusok (legényes táncok, lassú legényesek, páros táncok) viszont javarészt keleten, Erdélyben maradtak fenn.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
