RÉGI ÉS ÚJ TÁNCRÉTEG
RÉGI ÉS ÚJ TÁNCRÉTEG
A magyar tánckultúrával földrajzilag szomszédos két nagy európai tánctartomány a fejlődés eltérő üteme miatt alapvető vonásokban különbözik egymástól. A közép-európai tánckultúrákban kissé lassabban, de töretlenül végbementek a meggyorsult újkori nyugati fejlődés folyamatai. Délkelet-Európa tánchagyománya viszont a kényszerű megrekedés miatt a középkori jegyeket és táncformákat szinte napjainkig fenntartotta (Martin 1967b, 1968a, 1968b, 1969b, 1975; Pesovár E. 1967b).
A magyarság (s vele együtt a többi Kárpát-medencei nép) tánckultúrája viszont a közép- és újkor átmeneti állapotát sokáig megőrző keretben alakult sajátos tánctartománnyá, melynek kapcsolatai kelet felé mutatnak. Tánckultúránk keleti kapcsolataira, honfoglalás előtti történetére vonatkozóan – megfelelő összehasonlító anyag hiányában – egyelőre csak sejtésekre vagyunk utalva, de mindenesetre feltűnő, hogy e tájon szokatlan bőségben maradtak fenn a rögtönzött botos és más férfitáncok. Ezek szerepe a Kárpát-medencétől nyugatra, északra és délre csekély, gyakoriságuk kelet felé viszont megnő.
A késő középkor hazai tánctörténetére is legfeljebb csak következtetni tudunk, de a 16. századtól szaporodó források a néprajzi anyag segítségével már lehetővé teszik a magyar tánckultúra történeti fejlődésének és rétegződésének körvonalazását. A magyar néptáncok tipológiájának és történeti forrásainak egyeztetésével egy régibb és újabb táncréteg megkülönböztetése lehetséges. Tánckultúránk már forrásokkal is követhető ötszáz éves újkori történetében a 18. század második fele látszik a legfontosabb változásokat eredményező metszetnek. Az ún. régi táncrétegbe soroltuk azokat a táncokat, amelyek a 18. század második felénél korábbi eredet és kialakulás nyomait máig világosan viselik. Az újabb stílusrétegbe viszont azok a táncok tartoznak, amelyek kialakulása és elterjedése a 18. századtól egyre bővülő történeti forrásanyaggal már biztosan nyomon követhető, vagyis amelyeknek a 18. század utolsó évtizedeitől a 19. század folyamán érlelődött ki máig vezető formájuk.
Jelenlegi áttekintésünk nem terjedhet ki arra a heterogén, különböző eredetű táncanyagra, melynek képviselői a magyar tánctörténeti fejlődés főáramán kívül maradva nem épültek be szervesen tánckincsünk általános törzsanyagába. Olyan jövevény táncokról van szó, amelyek – mivel rövidebb ideig volt szerepük a táncéletben – nem vagy alig hasonultak, illetve csupán egy-egy népcsoportra korlátozódott használatuk. Ilyenek például a nyugati eredetű táncos társasjátékok (Kaposi–Maácz 1958), a céhes eredetű bodnártánc (Gönyey 1934), a közép-európai jellegű szabályozott szerkezetű páros táncok 280(Belényesy 1958; Kallós-Martin 1970; Vámszer–Bándy 1937), a népies műtáncok (Róka 1900; Elekesné 1935), továbbá némely keleti és déli magyar népcsoport tánckincsébe beszűrődő újabb balkáni lánctáncok (Belényesy 1958; Kallós–Martin 1970).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
