VI. 1789 MÁRCZIUS 20. | Magyar Történeti Életrajzok

VI.
1789 MÁRCZIUS 20.

Tiszteletes drága földim uram.

Csag az az oka, hogy előttem mindenkor kedves levelének megválaszolása ily sokára haladott, hogy Tiszteletes uram Meséit későbben kaphattam kezemhez; én ugyan mihent utolsó levelének vételével szerencséltettem, azonnal Posonyba menvén egy becsületes nemes ember innét, azoknak elhozattatásokrúl rendelést tettem, de már az ott való seminariumba egy exemplaris sem találtatott, (De nem is kell az jó bornak czégér) hanem kevés napok előtt Bécsbe levén, Satzvay Sándor uramnál, önnön magam jutottam hozzájok. Meg nem csalattattam ezen munkájának általam jó előre képzelt jó hathatósságába, mivel ezeknél Gellert professor úrnak (kinek életét ezeknek homlokára tette, és kivel éltében nékem nem csag egyszer vala szerencsém szólani) meséi is egy szőr szál vastagságnyival is sem nem szebbek, sem jelesebbek; jól írtam tehát utolsó levelemben, hogy azokban Phćdrust fogom feltalálni; de most már azt irom, hogy azokban nálánál nemesebb gondolatoknak íróját találom. Helyesen is tette egy valaki ezen verseket Tiszteletes Meséirűl így fel:

Aesopus és Phaedrus bölcs verseket írtak,
Midőn az pogányok vad erkölcscsel birtak,
Ama szelíd Gellért keresztényeknek írt
Kinek is meséin sok érzékeny szív sírt,
Most kijött mesei Péczeli Józsefnek,
Orvosi mind pogány s keresztény lelkeknek.

Úgy is vagyon az dolog, mert ezeknek elolvasása után, feltettem megmásolhatatlanúl magamba, hogy valamennyi munkáját ennek utánna fogja Tiszteletes uram az világ eleibe terjeszteni, azokat egytűl egyig meg fogom venni, mert úgy képzelem Tiszteletes uramat, mint saját szőlőmbe álló egy gyönyörű terepély szép ágakkal bővelkedő, s úgy nevezni szokott Mosánszki almafámat, az melyen termett minden alma, igen nagy és kellemetes izű. Így tehát Hervei Étszakáira is számot tartok, és az egy aranyat Géczi viceispány uramnak fogom adni; reménlem, mint az övét, nem fogja aztat úgy elveszteni. De talán jó előre hasonló keresztényi szeretetre czélozó munkához is bízvást hozzá foghat Tiszteletes uram, mert adja isten, hogy az ozmannok dühössége ez jövő nyáron is ily ínségre némely részit édes hazánknak ne juttassa.

Éppen midőn befejezni akartam levelemet, az ötlött eszembe, hogy ezen munkája Tiszteletes uramnak hasonló egy drága kincsekkel megrakott tárházhoz, az melyben egy szépség után mingyárt más szebbet és drágábbat láthat az szem. Én is az mesék után Comodus és Philopatros között való levelezést az oratióval elolvasván, oly telhetetlenséggel töltem bé, hogy hasonló munkát szünet nélkül egész husvétig olvasni kívánnék. Philopatrossal is megegyezem abba, hogy jobb és bátorságosabb az monarchia uralkodás alatt élni, mintsem egy köztársaságban, de szükség volna, hogy minden monarchák az oratiónak epilogusát figyelmezve olvasnák, ha Trajánusok, Titusok kivánnak lenni, mert ezek csag azért voltak kedves atyái magok birodalmaikban lévő népeiknek, hogy az anyának törvényeit szentűl fentartották.

Én is fen fogom tartani, hogy míg élek, kívánok lenni

Tiszteletes uramnak

igaz köteles szolgája
Gr. Gvadányi Jósef, mp.

Szakolcza, 20. Martii, 1789.

P. S. Tegnap József napja lévén, ezen igék folytak asztalomnál:

Töltsd meg billikumom, inasom, jó borral,
Te pediglen lovászom mozsaraim porral,
Süsd el! mormoljanak, ma van József napja,
Üli ezt egy vezér, s Révkomárom papja.
Már iszom! czigányok! húzzatok egy rundát,
Ha mind az palástot beiszszuk s mind bundát.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me