VII. 1789 ÁPRIL 7.
VII.
1789 ÁPRIL 7.
1789 ÁPRIL 7.
Tiszteletes drága földim uram!
Tartozó hálaadással vettem az táborhoz való lemenésemre való nézve szívbeli kívánásokkal teljes levelét. Tiszteletes uram! nékem meg vagyon ugyan mondva, hogy készen tartsam magamat, de csak akkor, a midőn ő exciájok gróf Hadik és gróf Eszterházi Imre regimentjei az armadához fognak commandiroztatni, mivel az többi regimentek még octobernek végivel brigádokra elosztattattak. Az fent említett regimentek pedig mikor vesznek ordert, csag az jó isten tudja, mert azok Csehországba fekszenek, és bizonyos dolog az, hogy nem tudatik, mit akar az prussus király és az őgyelgő lengyelség. Ha ezek valamit találnak kezdeni, akkor hozzájok megyek azon regimentekhez, ha pedig bizonyos lészen az király barátsága felől felséges monarchánk, és az török háború tovább talál tartani, lemégyen azon két regiment, és így csag ezen két alkalmatosságok közűl valamelyikébe kötöm fel utólszor ember húsra az kardomat. Irom, utólszor, mert igen kevés idők elfolyása után az vénség tehetetlenné fog tenni Mars istennek áldozatjára és úgy is történhetik, hogy az egész dologbúl semmi sem lészen, mivel egész európai fejedelmek az békesség dolgába felette munkálódnak. Az mi legfájdalmasabb, fges urunk olyas nyavalyában fekszik, melytűl való megszabadításán az udvari orvosok nagyon kételkednek; ha emberi zsoldját kinteleníttetik lefizetni, akkor is mingyárt nyugodni fognak az fegyverek, mivel successora az háborúrúl hallani sem akar; ha Florentiábúl még Bécsbe meg nem érkezett, minden órán ottan terem.
Csudálkozom, megvallom, hogy Satzvay uram kapczáskodik, vagyis kapczáskodott azon felállítandó Tudós Társaságnak dolgában, mert mit árthatott volna ő kglnek, meg nem foghatom; az sárospataki levél ugyan elég szeplős, és ha maga munkája, a pennába maradhatott volna, megczáfolta vele előttem azon philosophusok mondását: Simile non agit in simile. Én ugyan az dolog felől szólottam Bécsbe ő kglmével és aztat értettem tűle, mintha neheztelése onnat származott volna, hogy azon Társaság az ujságírásban kivánta volna nem csag gátolni, de egészen megrontani. Akár hogy légyen az dolog, én ha úgy volnék mint Tiszteletes uram; continuálnám az Mindenes Gyűjteményt, mert ebbe gátlást Satzvay uram nem tehet, az közönség pedig kedvesen fogja venni és örömmel olvasni. Valamint ezen első darabját, én is grófnémmal együtt (ki is tiszteli Tiszteletes uramat) olvastuk, mivel azon abba megnevezett első darabba néhány tudós dámáknak nevei, különösen két Katalinok vezeték neveik nélkül vannak kitéve, nyájasan így szóla az társom hozzám: ládd-e szívem, ezen két Katalinok között egyike nevén engemet ért Péczeli uram, mivel ő is Katalin, de eztet is hozzá adta, hogy bizony kár lészen, ha ezen munka nem continuáltatik egy kevés koczódás miatt. Reménlem Tiszteletes uram, ezelőtt való levelemet is vette, azért az mit abba megírtam, meg is fogom tartani Hervei iránt.
Ezek után kérem minden tűlem kitelhető dolgokban méltóztasson kimílletlenűl parancsolni, aztat is, hogy felőlem légyen elhitetve, hogy vagyok Tiszteletes uramnak
Szakolcza, 7. Aprilis, 1789.
alázatos szolgája
Gr. Gvadányi Jósef,
generalis.
Gr. Gvadányi Jósef,
generalis.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
